Magyar Katolikus Lexikon > B > Benedek-József


Benedek-József, Labre, Szt (Amette, Fro., 1748. márc. 26.-Róma, 1783. ápr. 16.): hitvalló, „Isten vándora”. - A →trappistáknál tett ismételt, sikertelen kísérletek után 1769. XI: Sept Fons ciszt. apátságban megkezdte a novíc-t, de hamarosan elbocsátották. Rómába indult, hogy megtalálja a ktort, mely befogadja. 1770. VIII: Chieriben tartózkodott, s útközben ismerte föl hivatását: Isten vándorának kell lennie. Egy szál ruha, tarisznyájában a Krisztus követése, az ÚSz és a breviárium, nyakában egy kereszt, kezében a rózsafüzér: ez volt mindene, így járta Itália útjait, s közben imádságos élete egyre inkább a misztika felé növekedett. Ismételten fölkereste Loretót, Assisit, Nápolyt, Bárit, járt Einsiedelnben, Compostellában, Paray-le-Monialban. Fro-ban bizalmatlanul, másutt félő tiszt-tel fogadták, Itáliában a „szent franciának” hívták. Utolsó éveit Rómában töltötte, ahonnan minden évben elzarándokolt Loretóba. Az éjszakákat a →Colosseum egy szögletében töltötte. Szinte az utcán halt meg a S. Maria ai Monti-tp. közelében, s e tp-ban temették el. Életrajzát gyóntatója, P. Marconi, a Coll. Romanum prof-a 1783: adta ki. - 1861: b-gá, 1881. XII. 8: sztté avatták. Ü: ápr. 16. **

BS II:1218. - Kirschbaum V:351. - SzÉ 1988:216.