🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Beliczay
következő 🡲

Beliczay Gyula (Révkomárom, Komárom vm., 1835. aug. 10.-Bp., 1893. ápr. 30.): mérnök, zeneszerző, zongoraművész. - Zenei tanulm-ok (zeneszerzés és zg.) közben Bécsben 1856: karnagyi, 1857: mérnöki okl-et szerzett. 1858-71: itt a Tiszavidéki Vaspályatársaság mérnöke. 1864-től koncerteket adott. 1870: a kir-nak dedikált Ave Mariáért kitüntették. 1871: Pestre költözött, 1872-86: az Államvasutak főmérnöke. 1888-92: a Zeneművészeti Főisk. zeneszerzés tanára. Eu-szerte ismert, népszerű zeneszerző volt. - Egyh. művei: Ave Maria. 1867. - F-dúr mise. 1867 k. - Zwei Kirchengesänge; Jubilate Deo. 1886. - Tantum ergo; Alma Virgo. 1887. - In te Domine speravi. 1890. - Ave Regina. 1891. - Adoro te devote; Omnes gentes plaudite. V.V.

M. Zenei Szle 1943:5. sz. (Sonkoly István: ~) - Brockhaus I:169. - Musicalia Danubiana 6. (B. J.: Six quartets. Kiad. Sass Ágnes) Bp., 1986.


Beliczay Mária M. Ancilla SZINT (Alsódiós, Pozsony vm., 1905. szept. 25.–Vác, 1987. nov. 24.): szerzetesnő. – Esztergomban tanítóképzőt, Szegeden tanárképző főisk-t végzett. 1923. szept. 1: Esztergomban lépett a szatmári irgalmas nővérek r-jébe, fog-át 1930. júl. 22: uitt tette. 1948-ig a polg. isk-ban tanított. – 1950 u. a váci szoc. otthon lakója. r.k.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.