Magyar Katolikus Lexikon > B > barka


barka (lat. amentum, julus): 1. hajlékony tengelyű füzérvirágzat, mely virágzás vagy gyümölcsérés után lehull a fáról. A fűz-, éger- és nyírfa ~ja megnyúlt, folytonos, a tölgyé szaggatott, a bükké gömbölyded. A mogyoró-, éger- és nyírfa ~ja már ősszel kész, áttelel és tavasszal nyílik. - 2. A fűzfa ~s vesszejének m. névváltozatai: birke, cica; Kapnikbányán: cicaberke; a gör. kat-oknál: cicuska; Bátyán: cicaméce; Göcsejben: macuka, cicabarka, cicamaca; Székelyföldön: pimpó; Aranyosszéken, Torockón: fűzfacicula, polinga; Borsavölgyében: picus. - A szentelt ~hoz (→barkaszentelés) fűződő néphagyomány Eu-szerte egységes és napjainkban is eleven az idősebb korosztályok körében. A kat-okon kívül a prot. lakosság is kedveli. A m. nyelvter-en ismert alkalmazási módjai a következők: az eresz alá, a sztképek mögé tűzött ~val védik a házat a villámcsapástól. Ált. az a hiedelem is, hogy a lakásban tartott sztelt ~ odavonzza a legyeket, ezért a padlásra, pincébe viszik, v. az eresz alá tűzik. Viharban v. jégeső idején védekezésül napjainkban is gyakran a tűzre vetnek néhány szem sztelt ~t. Szeged környékén ilyenkor a ~t a sztelt →gyertya lángjánál gyújtották meg, és imádkoztak mellette. Jégverés ellen tűzték ki uo. a szántóföldekre és a házikertek sarkaiba. Az Alföldön a sztelt ~t a méhkas elé rakják, hogy jól gyűjtsenek a méhek. Ált-an elterjedt szokás, hogy a sztelés után lenyelnek belőle néhány szemet hideglelés, torokfájás ellen (Szeged vidékén), v. teáját fogyasztják hasonló célzattal (Csorna). Ember és beteg jószág gyógyításához kedvelt gyógyszernek tartották a sztelt ~ füstjét. Somogyban a 20. sz. elején az újszülöttet a →Boldogasszony ágyába tett sztelt ~val védték a rontástól. A m. nyelvter. számos vidékén él az a szokás, hogy a virágvasárnapi sztelés után a temetőbe is visznek a ~ból, s ott a sírokra tűzik. Tápén a halott koporsójába tették. A ~ágakat rendszerint egy évig őrzik, majd elégetik, és a hamut a hamvazószerdai hamuhoz keverik. A sztelt ~ említett jellegzetes alkalmazási módjai mellett a legkülönfélébb népi rítusokban is előfordul. Mágikus fölhasználásához közelebbi párhuzamokat a zöld ággal kapcsolatos rítusok körében találunk. B.E.

Pallas II:655. (s.v. Barkaszentelés) - Franz, Adolf: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter, I. Freiburg i. Breisgau, 1909. - MKsz 1927. (Zalán Menyhért: A Pray-kódex benedictioi) - Pascher, J: Das liturgische Jahr. München, 1963. - Bálint 1976:197. - MNL I:223.