barka (lat. amentum, julus): 1. hajlékony tengelyű füzérvirágzat, mely virágzás vagy gyümölcsérés után lehull a fáról. A fűz-, éger- és nyírfa ~ja megnyúlt, folytonos, a tölgyé szaggatott, a bükké gömbölyded. A mogyoró-, éger- és nyírfa ~ja már ősszel kész, áttelel és tavasszal nyílik. - 2. A fűzfa ~s vesszejének m. névváltozatai: birke, cica; Kapnikbányán: cicaberke; a gör. kat-oknál: cicuska; Bátyán: cicaméce; Göcsejben: macuka, cicabarka, cicamaca; Székelyföldön: pimpó; Aranyosszéken, Torockón: fűzfacicula, polinga; Borsavölgyében: picus. - A szentelt ~hoz (→barkaszentelés) fűződő néphagyomány Eu-szerte egységes és napjainkban is eleven az idősebb korosztályok körében. A kat-okon kívül a prot. lakosság is kedveli. A m. nyelvter-en ismert alkalmazási módjai a következők: az eresz alá, a sztképek mögé tűzött ~val védik a házat a villámcsapástól. Ált. az a hiedelem is, hogy a lakásban tartott sztelt ~ odavonzza a legyeket, ezért a padlásra, pincébe viszik, v. az eresz alá tűzik. Viharban v. jégeső idején védekezésül napjainkban is gyakran a tűzre vetnek néhány szem sztelt ~t. Szeged környékén ilyenkor a ~t a sztelt →gyertya lángjánál gyújtották meg, és imádkoztak mellette. Jégverés ellen tűzték ki uo. a szántóföldekre és a házikertek sarkaiba. Az Alföldön a sztelt ~t a méhkas elé rakják, hogy jól gyűjtsenek a méhek. Ált-an elterjedt szokás, hogy a sztelés után lenyelnek belőle néhány szemet hideglelés, torokfájás ellen (Szeged vidékén), v. teáját fogyasztják hasonló célzattal (Csorna). Ember és beteg jószág gyógyításához kedvelt gyógyszernek tartották a sztelt ~ füstjét. Somogyban a 20. sz. elején az újszülöttet a →Boldogasszony ágyába tett sztelt ~val védték a rontástól. A m. nyelvter. számos vidékén él az a szokás, hogy a virágvasárnapi sztelés után a temetőbe is visznek a ~ból, s ott a sírokra tűzik. Tápén a halott koporsójába tették. A ~ágakat rendszerint egy évig őrzik, majd elégetik, és a hamut a hamvazószerdai hamuhoz keverik. A sztelt ~ említett jellegzetes alkalmazási módjai mellett a legkülönfélébb népi rítusokban is előfordul. Mágikus fölhasználásához közelebbi párhuzamokat a zöld ággal kapcsolatos rítusok körében találunk. B.E.

Pallas II:655. (s.v. Barkaszentelés) - Franz, Adolf: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter, I. Freiburg i. Breisgau, 1909. - MKsz 1927. (Zalán Menyhért: A Pray-kódex benedictioi) - Pascher, J: Das liturgische Jahr. München, 1963. - Bálint 1976:197. - MNL I:223.

Barka, v. Gömör-Kishont vm. (B][orka, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. rozsnyói esp. ker-ében. -A falut 1364-1410: adólajstromok említik, 1881-ig a tornai várbirtok tartozéka. Gótikus tp-a 1428: már állt. A pléb. 1570 k. szűnt meg, amikor a ref. Bebek György kitiltotta birtokairól a katolikus papokat. 1671: a r.k. Keglevich Miklós br. birtoka lett,a romos tp-ot visszavette, 1672: Mária bemutatása tit-sal újat építtetett. A főolt-on 1758-tól Skapulárés Boldogasszony kép van. A Szt József a Gyermek Jézussal képről a hívek úgy tudják, hogy a régi tp-ból való. A tp-ot 1803-4: átépítették. Az orgonát Országh Sándor gyára építette. Legöregebb harangja 1635-ben készült, a nagyharangot 1923: Herold Richard, a lélekharangot 1935: Hanics Ferenc Ungvárt öntötte. A pléb-t 1744: Keglevich István gr. állította vissza. Kegyura 1880: gr. Zichy Ferraris Félix. - Filiái 1917: Kiskovácsvágás, Lucska. - Kármelhegyi Boldogasszony búcsújáró hely. XIII. Kelemen 1759: búcsút engedélyezett, ez évtől a skapuláré társulat anyakönyvet vezetett. A hagyomány szerint 1750 k. a kegyúr beteg kisfia Itáliában egy kármelhegyi Boldogasszony kegyképnél csodásan meggyógyult, a szülők fogadalomból megfestették a kegykép másolatát és hazahozták ~ra, ahol hamarosan megkezdődött a hívek búcsújárása. 1804: a plnos és Szányi Ferenc pp. kérésére VII. Pius pápa megerősítette a búcsúkiváltságot. - Plébánosai: Walassik János, 1781: Zborovszky János, 1785: Tóth János, 1810: Schneider János, 1821: Karaba Ferenc, 1842: Zichy Domokos, 1884: N. N., 1894: Kovács Ágoston, Nagy Imre, 1915: Mihály József,1956: Trizna Béla, 1961: Spisák Tibor, 1968: Oravecz Pál, 1976: Taliga György, 1994: Urbanek Stanislav. - 1944-ig rk. iskolája volt. - Lakói 1840: 358 r.k., 9 g.k., 172 ref., 10 izr., 28 egyéb vall., össz. 577; 1910: 251 r.k., 1 ev., 201 ref., 11 izr., össz. 464; 1940: 276 r.k., 1 g.k., 1 ev., 203 ref., össz. 481; 1970: össz. 524, 95,4 %-a m.; 1991: össz. 331, m. 276 (83,38%); 2001: össz. 418, m. 225 (53,83%). Bernáth Tibor

Némethy 1894:331. - Gerecze II:319. - Schem. Ros. 1913:20.