🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Bakos
következő 🡲

Bakos Anna Veronika, FMMN (Erdőtelek, 1899. máj. 17.–Bp., 1974. máj. 16.): szerzetesnő. – 1931. VI. 16: Bp-en lépett a →Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társaságába, fog-át 1934. VIII. 23: uo. tette. Szegénygondozó szolgálatot végzett. – A szétszóratás után takarítónő. r.k.

Bakos Erzsébet Auguszta, KN (Moholy, Bács-Bodrog vm., 1887. febr. 7.–Gyón, 1966. dec. 29.): szerzetesnő. – A tanítóképzőt Pozsonypüspökiben végezte. 1906. II. 1: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1910. VII. 22: tette. Zsámbékon, Nagyatádon, Kókán, Nagyberényben tanítónő. – A szétszóratás után 1950 őszétől a püspökszentlászlói és a gyóni szeretetotthonban élt. r.k.

Bakos Károly (Cegléd, Pest–Pilis–Solt–Kiskun vm., 1891. jan. 28.–Arló?, 1948. júl. 29.): lelkész. – 1913. VI. 29: csanádi egyhm-s pappá szent., Bakóváron, 1914. VIII. 12: Stájerlakon kp. – Az egri főegyh-ben 1920: Tiszaszentimrén kp., 1921: Nyíregyházán hitokt., 1933: Jászalsószentgyörgyön 1934: Erdőtelken kp., 1935: Pásztón hitokt., 1936: Diósgyőrött , 1938: Jászberényben kp., 1940: Arlón lelkész. . – Írásai: Egri Egyhm. Közl. (1934: 150. A nyíregyházi nagy napokból) 88

Schem. Csan. 1916:149. (* Szolnok) – Pilinyi 1943:176. – Schem. Agr. 1945:184. (*Cegléd) – Puskás 1979:170. – Diós 1999:8. (385.)

Bakos Miklós Imre Benjámin Gyula (*Balatonfüred, Veszprém vm., 1926. jan.19.): vegyész, egyetemi tanár, cserkészvezető. –Komáromban, Balatonfüreden, Veszprémben tanult, ahol 1944: a Piar. Gimn: éretts., a gimn. termtud. önképző körének itkára, majd diákeln-e. 1950: Bpi Műsz. Egy. vegyészmérnöki karán végzett, 1968: műsz. dr. 1982: a kémiai tud-ok dra. – 1950: a bp-i Szerves Vegyipari Kutató Int. tud. munk. 1956: a Vegyiműveket Tervező Váll. oszt. vez. 1964: a Vegyipari Tröszt főtechnológusa, 1968–72: a M. Vegyipari Egyesülés Mérnöki Irodájának létesítményi főmérnöke, majd műsz. tanácsadója. 1970. I. 1–XII. 31: az Université de Nancy, Institut de Génie Chimique tud. kutatója. 1972–89: a Veszprémi Vegyipari Egy. tanára, az MTA köztestületének tagja, – Piarista confrater, a Piarista Diákszöv. alapító és 12 éven át választm. tagja. A Vatikán által elfogadott Templomos Lovagrend tagja. – 1938: lett cserkész a veszprémi 126. sz. Szt Imre cserkészcsapatban. 1987: kutatja a →Foederatio Emericana történetét és jelvényeit. 1988: részt vett a →Magyar Cserkészszövetség újraalakulásában, 1989–91: az Orsz. Intéző Biz. tagja. 1989–92: öregcserkész vezetőtiszt. 1990: újra megszervezte a 100/ö. Közp. Öregcserkész Csapatot, ennek parancsnoka, majd örökös tb. parancsnoka. – 1980: kezdte kutatni a m. cserkészet jelvényeinek történetét. 1991: megtervezte a M. Cserkészszöv. Újraalakulási Díszjelvényét és elkészítette annak szabályzatát. – Írásai: a Búvár, a Numaizmatikai Közlöny, Az Érem és az Éremteni Lapok hasábjain 1978-2011 között, folyamatosan jelennek meg. a cserkészkitüntetések és jelvények, valamint diák tematikus tárgykörben– Veszprémi Kegyestanítór-i Gimn. évkve (1989: A 126. sz. Szt Imre cserkészcsapat tört-e) – Schwartz Elemér emlékére. Bp., 1991. ( Az Emericana tört-e); Emlékkv Bíró-Sey Katalin és Gedai István 65. szül.napjára. (Bp., 1999: Emericana tört-e) – A M. Kémikusok Lapja és a Reaction Kinetics and Catalysis Letters szerk. biz. tagja. s.k.–Bo.J.–Fe.Má.

M. ki kicsoda? 1990:23.