Magyar Katolikus Lexikon > B > Bakócz


Bakócz Ferenc   →Szatmári Ferenc

Bakócz János   →Erdődy János

Bakócz Tamás, erdődi; Bakocs, Bakacs, Bakacz, Bakóc (Erdőd, Szatmár vm., 1442 k.-Esztergom, 1521. jún. 11.): prímás érsek, bíboros. - Apja kerékgyártó jobbágy a Drágfi nemzetség birtokán. Testvérei: Bálint, Ferenc (→Szatmári Ferenc), Miklós, János, Katalin és egy másik leány, asszonynevén: Kancler Angelusné. Szatmáron a domonkosoknál, 1464: Krakkóban tanult, a fil. dr-a, majd a bonni, firenzei, bécsi és páduai egy-en képezte magát. 1465: rektor Bolognában, 1469: hallg. Ferrarában. Hazatérve 1473: Rangoni Gábor erdélyi mpp. titkára, 1474: a boroszlói táborozáskor figyelt föl rá Mátyás kir., s elhelyezte a kancelláriában. 1483: Mátyás titkára. 1459?/1480-1497. XI. 29: és 1505-21: titeli prép. és 1481-87: kir. alkancellár. 1486 őszétől 1487. II. 24-ig győri mpp., de a kir. mellett maradt. Ulászló pártjára állt. II. Ulászló és Beatrix titkos, színlelt házasságának kitervelője, 1490. X. 4: esketőjük volt. 1490-1521: (1497: és 1504: rövid megszakításokkal) kir. kancellár, 1490-92: pannonhalmi kommendátor apát (egri ppségekor lemondott). 1493. VII. 26-1497. I. 16: egri mpp., koronaőr. Rodrigo Borgia bíb., arra hivatkozva, hogy az egri ppségről csak Nagylucsei Orbán javára mondott le, halála után jogait fönntartotta, s egri pp-nek tekintette magát. VI. Sándor néven 1492. VIII. 12: elfoglalván a p. trónt, az egri ppséget Ascanio Sforza bíb-nak adományozta. ~ 1497. VI. 9: kapta a p. megerősítést, miután Sforza lemondott róla. 1493. IX. 7-1500. V. 8: titkos kancellár, s a kir. kpna ispánja is. Amikor 1497. XI. 29: az ogy. köznemesi pártja a kir. kancellárságról lemondatta, lemondott a titeli prépságról is. Estei Hippolit után 1497. XII. 20: esztergomi érs. A milkói ppséget egyesítette az esztergomi érsséggel, jövedelme gyarapítására a szászok espségeit joghatósága alá vonta. 1500. IX. 20: VI. Sándor tette bíb-sá. II. Gyula 1507. X: konstantinápolyi pátr. c-mel tüntette ki. 1511: a zágrábi egyhm. adm-a. 1511. X: Rómába ment a p-választásra. II. Gyula halála után 2 bíb-társával együtt 1513. II. 21-III. 10: az Egyh. és a p. állam kormányzója. A p-választáson III. 10: Medici bíb. előzte meg; sorshúzással Bologna és Viterbo kormányzója. X. Leó, hogy a Rómában letelepedni kívánó ~ot hazaküldhesse, gyarapította az esztergomi érsséggel összekapcsolt primácia előjogait; ~nak adta a zenggi, otocsáni és milkói ppséget, fölhatalmazta a török elleni keresztes hadjárat szervezésére, és arra, hogy e hadjárat megindítása után visszatérhessen Rómába. VII. 13: kereszttel mint Mo., Cseho., Morvao., Lengyo., Poroszo., Svédo., Lauschitz, Erdély, Szlavónia, Dalmácia, Oláho., Dánia, Norvégia, Litvánia, Szilézia és Moszkva ap. legátusát küldte haza. 1513-18: a zágrábi egyhm. patrónusa és tutora, 1513. IX. 23-1518: a zenggi ppség adm-a. ~ csatolta a zenggihez az otocsáni ppséget. Ebben az időben a topuszkói apátság jövedelmét is élvezte. Zenggben helynöke Kozsicsics Simon. (1518: a zenggi adm-ságról lemondott.) 1514. IV. 16: Budán kihirdette a p. bullát, a keresztesek Budára özönlöttek. Dózsa György paraszthadának leverése után, 1514. X-XI: az ogy. megbélyegezte; a 24. tc-ben kimondták, hogy a kir. jobbágy származásút nem tehet pp-ké v. érs-ké, ha ezt megtenné, bárki megtagadhatja tőle a tized fizetését. II. Ulászló halála (1516) után ~ pol. szerepe csökkent. Hatalmas vagyont szerzett örökbefogadással és örökösödési szerződésekkel. Az egyébként fukar, csak családját gazdagító ~ pártolta a műv-eket. 1501: Egerben, 1507: Esztergomban Mária-kpnát építtetett (→Bakócz-kápolna), mely ma Mo. legszebb reneszánsz emléke. - Főpapi lánca, keresztje, kelyhe, egy graduáléja (→Bakócz-graduálé) és miseruhája megmaradt. Kincstárába került Mátyás király kálváriája. Pecsétje 1509-ből és 1511-ből maradt fenn. - Szerémi György szerint II. Szulejmán szultán ~ halálakor határozta el Nándorfehérvár elfoglalását. - Utóda Győrött 1494. I. 1: Szatmári Ferenc, Egerben 1498. II. 20: Estei Hippolit, Esztergomban 1522. V. 5 előtt Szatmári György. 88

Mendlik 1864:28. (47.) (s.v. Erdődi Bakáts; 1497-1521: érs.), 70. (s.v. Bakóczi és Erdődi Bakács; 1486-93: győri pp.), 99. (s.v. Bakács v. Bakócz; egri pp.) - Schem. Zagr. 1870:IX. (s.v. Bakac); 1917:XIX. (s.v. Bakac) - Gams 1873:374. (s.v. Bakács; 1486-93: győri pp.), 367. (1493-1497. XII. 20: egri pp.), 380. (1497. I. 1-†1521. VI. 12: esztergomi érs.) - M. Sion 1886:91. - Matković 1888:XIII. (s.v. Bakac) - Fraknói Vilmos: Erdődi B. T. élete. Bp., 1889. (†jún. 15.) - Koncz 1892:19. - Zelliger 1893:19. (konstantinápolyi pátr.) - Szinnyei I:365. (velencei pátr., †jún. 15.) - Pallas II:495. - Fraknói 1895:532. - Esztergom vm. 1910:130. (†jún. 11.) - Eubel II:185. (1487. IV. 27: győri pp.), 93. (1497. VI. 9: egri pp.), 267. (1497. XII. 20: esztergomi érs.); III:318. (1513. IX. 13: zenggi kommendátor) - Bedy 1938:533. - Veress 1941:645. - Tört. Szle 1965:486. (Fügedi E. szerint 1491: egri pp., 1498: esztegomi érs. 1487: még csak a kisebb rendeket vette fel) - MÉL I:77. (†jún. 15.) - Barta Gábor-Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Bp., 1973. - Jászay 1982:397. - Sugár 1984:191. (Arck., aláírása, címere, függőpecsétje) - Bodor 1984:59. (77-78.)