Magyar Katolikus Lexikon > B > béke


béke (lat. pax, gör. eiréné): a közfelfogásban a nyugodt, tartalmas élet; társadalmi, politikai értelemben a háborútól mentes élet. - Az ÓSz a ~t a salommal fejezi ki, melyben egyszerre benne van az ember egészsége, jóléte, szorongattatástól való mentessége. Ezért vált köszöntéssé, ill. a jókívánat kifejezővé. Az ósz-i nép a ~t Istentől várta mint adományt (Szám 25,12; Iz 54,10). Izajásnál, Jeremiásnál és Ezekielnél a messiási remény közp. fogalma lett, s úgy is jellemzik, mint a paradicsomi állapot visszatérését (Iz 11,6-9; Oz 2,20). Az eljövendő Messiás a ~ fejedelme lesz (Iz 9,6). - Az ÚSz-ben a ~ a Messiás által hozott üdvösség szavának egyik szinonimája, azért „a ~ evangéliumáról” is beszélnek (Ef 6,15; ApCsel 10,36). A ~ szerzője Isten (Róm 15,33; 1Tesz 5,23; Zsid 13,20), közvetítője Jézus (Róm 5,1; Kol 1,20; Ef 2,14), őrzője egyedül a Jézussal való közösség (Jn 16,33; Fil 4,7; 1Pt 5,13). A ker. lélek a földi életben is megtapasztalhatja Krisztus ~jét, amely nem a világ ~je (Jn 13,33; Kol 3,15; Fil 4,7). A földön azonban minden ~ - még a legnagyobb szentek esetében is - csak részesedés Isten ~jéből, s csak a mennyországban, a javak teljességének birtoklásában válik tökéletessé (2Pt 3,14). Mindig veszélyeztetik belülről a test kívánságai (vö. Gal 5,22), kívülről a világ, mely nem ismeri a keresztény élet végső célját, azért a hívőnek számolnia kell azzal, hogy ha Krisztust gyűlölték, őt is gyűlölni és üldözni fogják (Lk 12,51). Az ap. levelekben mint köszöntés ismétlődik a szó. - Az egyházatyák csak a szentírási szövegek összefüggésében értelmezték a ~t, vagyis mint kegyelmi adományt, mint a lélek ~jét és a kölcsönös szeretet gyümölcsét. Szt Ágostonnál azonban a hellén fölfogás mintájára megjelent a világot átfogó ~ látomása is. Nála a ~ rend nyugalma. Az aszketikában és a misztikában is úgy értékelik a ~t, mint kegyelmi adományt és mint az Istennel való életközösség elővételezését (Nagy Szt Gergely, Maximus Confessor). Szt Tamás számára a ~ az az ált. cél, amelyet az igazságosság alapján a közösségnek követnie kell. A kk. emlegette Krisztus ~országának megvalósítását is a földön. Ennek különböző árnyalati megfogalmazásával találkozunk Nicolaus Cusanusnál, Erazmusnál, Hugo Grotiusnál, Leibniznél. - A legújabb korban a két vh. pusztításai hívták föl a figyelmet a ~ munkálásának fontosságára, s ezt a pol. és ideológiai irányzatok a maguk módján képviselik. Az Egyh. a sztmisében kezdettől fogva imádkozik a ~ért, s a jelenlevők a →Béke veled! köszöntéssel is jelzik a megbocsátásra és a ~re való készségüket, mely a →áldozás kegyelmében részesedésük alapfeltétele (→békecsók). Az Egyh. a benső lelki ~ hangoztatása mellett tudatában van annak, hogy a világban is képviselnie kell a ~ Fejedelmének üzenetét, főleg a totális háború veszélyeivel szemben. Ezt az állásfoglalást kifejezte a II. Vat. zsin., s még részletesebben XXIII. János →Pacem in terris, ill. VI. Pál →Populorum progressio enc-ja. VI. Pál újév napját a ~ napjának nyilvánította, alkalmat teremtve ezzel az Egyh. ilyen irányú imájára és megnyilatkozásaira. →békeszeretet G.F.

Briser, E.: Vorbesinnung auf eine Theologie des Friedens. München, 1960. - Schütz 1988:27. - BL:137. - Római Katekizmus 1993:2304.