Bács vármegye: a történelmi Magyarország középkori vármegyéje. - É-on (kb. a mai Ferenc-csatorna vonaláig) →Bodrog vármegye, K-en a Tisza (Csanád, Torontál, Keve vm.), D-en és Ny-on a Duna (Szerém, Valkó és Baranya vm.) határolta. Anonymus szerint a honfoglalás előtt - Titel székhellyel - a bolgár Salanus birtokolta, lakossága részben szláv. A m-ság a bolgárok legyőzése után ülte meg ter-ét, s Jenőt kivéve minden m. törzsnév előfordul. ~ a Báncsa nb-ek birtoka lett, az e nemből származó Horvátiaktól 1387: elkobozták. ~ székhelye Szt István óta Bács. 1332-40: a p. tizedjegyzék a kalocsai egyhm. bácsi esp-eként 58 (51 azonosítható) pléb-ját említi. A 15. sz: egyh. birtokosai az óbudai apácák (15 helység és puszta, Szond vára), a bácsi kápt. (Arnat város, Bács vára, részben városa és 5 szomszédos helysége), a derzsi prépság (Derzs város és egy falu), a dombói apátság (Kőszentmárton), a péterváradi apátság (Városvárad és több helység), a titeli prépság (Titel és környéke) és a szerémi ppség (Bukin vidéke). Mohács előtt 5 vára, 16 városa, 316 helysége és 218 főbb birtokosa volt. Főispánjai a macsói bánok, 1463-86: a kalocsai érs., 1486-94: Kinizsi Pál. Bács 1518: és 1519: ogy. színhelye, 1526 u. hódoltsági ter., Bács és Titel török nahije székhelye. 1697. IX. 11: a zentai győzelem után szabadult föl. →Bács-Bodrog vármegye 88

Csánki II:131. - Györffy I:201.