🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Ápisz
következő 🡲

Ápisz (az óegyiptomi Hapi gör. megfelelője): szent bika, melyet az egyiptomiak Ptah memphiszi templomában tartottak és istenként tiszteltek. - Hitük szerint a tehenet, mely ~t ellette, egy égi sugár v. a holdfény termékenyítette meg. Ismertetőjegyei: fekete szőr, három- v. négyszög alakú fehér folt a homlokán, sas alakú folt a hátán, félhold alakú fehér folt a jobb oldalán, kétszínű szőr a farkán, s nyelvén bogár alakú fekete húscsomó. Memphiszben külön tp-a volt 2 kpnával, ezekben lakott. Külön papsága volt, akik arany edényből etették és itatták, viselkedése jóslatszerű volt, ezért figyelték, melyik kpnába megy, s eszik-e a takarmányból. Születésnapi ünnepén földíszítve, nyilvános körmenetben megmutatták a népnek, előtte 1 teljes hónapig ünnepelték. Ha elpusztult, orsz. gyászt tartottak mindaddig, amíg egy új ~ra nem akadtak. Ha elérte 25. évét, kútba fojtották, melynek helyét csak a papok ismerték. - Tiszt-e Ozirisznek szólt. Képein a napkorongot viseli szarvai között. **

Pecz 1985:169. - BL:75.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.