Magyar Katolikus Lexikon > A > aratókoszorú


aratókoszorú: búzakalászokból kötött →koszorú, amit az aratás befejezésekor az aratók vagy a marokszedők készítenek. Helyi elnevezései Hasznoson áldozókoszorú, Szemerén búzakoszorú, Szentesen esőzsák, Homokterenyén kalászkoszorú Zentán szakramentom. - Az aratók az ~t ünnepélyes fölvonulással vitték el a gazdához, jelezve ezzel is az aratás befejezését. Az aratóktól átvett ~t nagy becsben tartották. A tiszta szobában a mestergerendára akasztották, s ott függött egészen a vetésig, amikor is a belőle kimorzsolt magot a vetőmag közé keverték. Az ~ rituális meglocsolásának közvetlenül esővarázslás, közvetve bőség- és termékenységvarázslás jelentősége volt. - Az ~ kultikus eredetű, jelképes tárgy. A kk-ban, egészen a trienti zsin-ig tp-i sztelmény is volt. Mint jelkép szoros kapcsolatban áll a kereszttel, a búzakereszttel, amelyet sok helyütt külön e célra válogattak össze. A kereszt itt közvetlenül Jézusra, közvetve a halálon diadalmaskodó életre utal. Az ~ korona formában maradt fönn Erdélyben, főként ref. környezetben. Az erdélyi, partiumi ref. tp-ok némelyikében az →úrasztala fölött függő lámpát v. lámpatartót díszítették, koronázták meg vele. D.I.-U.Z.

Ethnogr. 1931. (Madarassy László: Az ~) - Bálint II:26. - MNL I:133.