Magyar Katolikus Lexikon > A > aranyozás


aranyozás: valódi arannyal való bevonás mechanikus v. kémiai úton. Megkülönböztetjük az arany hatású →metallo bevonattól. - 1. A mechanikus ~ folyamán az →aranyfüst lapjait fölragasztják a megfelelően előkészített alapra. Ennek módszerei: a) A poliment- v. fény~ a legősibb technikák közé tartozik, kezdetei a Kr. e-i időkre nyúlnak vissza. Virágkora Eu-ban a 13-15. sz. (pl. gazdagon díszített aranyhátterek az itáliai táblaképeken). Az eljárás neve a →bóluszból tojásfehérje, ill. enyv hozzáadásával készített ún. polimentből származik, amely az aranyfüst hordozó alapja. A rendkívüli gondossággal csiszolt kréta- v. gipszalapra fölhordott rugalmas polimentréteg lehetővé teszi az arany fényezhetőségét. - b) Az olaj~ matt hatású, csiszolókővel nem polírozható. Az aranyfólia ragasztóanyaga meghatározott száradási idejű olaj (ún. mixtion). Ezt az eljárást egy 8. sz. luccai kézirat (→festőkönyvek) említi először. Napjainkban elterjedtebb a poliment ~nál időjárásállósága és a módszer egyszerűsége miatt. - c) A kagyló- v. por~ anyaga kagyló alakú tégelyekben forgalomba hozott, gumiarábikummal megkötött aranypor. A 12. sz. kz-ok említik először a poraranyat; használata legelterjedtebb a kódexfest-ben. - 2. A kémiai úton történő legrégebbi ~i eljárás a Kr. e. 3. sz-tól ismert tűzi~ lényege, hogy a bevonandó tárgy felületét aranyamalgámmal borítják, majd fölhevítik. A higany a hevítés hatására elpárolog, és az arany vékony réteg formájában a felületen marad. A többi kémiai ~i eljárás közös jellemzője, hogy az oldatba vitt aranyat a tárgy felületére kicsapatják, s az ott egyenletes bevonatot képez (pl. galván~). G.K.

Hebing 1976. - Nikolau 1982. - Riederer 1984.