apokrif iratok (gör. 'rejtett, titkos' iratok): 1. a mai katolikus nyelvhasználatban azok a zsidó és ókeresztény írások, amelyeket soha nem tekintettek, még átmenetileg sem kánoninak; a protestáns teológiában a katolikus kánon →deuterokanonikus könyvei. Az ~ azt a benyomást keltik, mintha a Szentíráshoz tartoznának, mert az ÓSz és az ÚSz kanonikus kv-eivel bizonyos rokonságot mutatnak, és mert a sugalmazott kv-ek szerzői neve alatt maradtak fenn. Többnyire a Szentírás bizonyos eseményeit részletezik az olvasó épülésére és vigasztalódására, uakkor téves tanításokat is tartalmaznak. - Az ÓSz-hez kapcsolódó ~ (Kr. e. 2. sz.-Kr. u. 1. sz.): a) Elbeszélő ~: legenda jellegűek, tört-ileg nem hitelesek, de a szerző és kora felfogása kielemezhető belőlük. A fontosabbak: Jubileumok, Ezdrás harmadik, Makkabeusok harmadik könyve, Ádám és Éva élete, Mózes apokalapszise, Ádám végrendelete, Izajás mennybemenetele, A rechabiták története, Jeremiás vagy Báruk hátrahagyott tanítása, Jób végrendelete, Salamon végrendelete, Ariszteász levele, Prológus Sirák fia Jézus könyvéhez. - b) Tanító jellegű ~: etikailag az ÓSz hatását mutatják, de annak szintjét nem érik el, az ÚSz-ét pedig meg sem közelítik. A fontosabbak: Tizenkét pátriárka testamentuma, 151. zsoltár, Salamon zsoltárai, Manassze imája, Makkabeusok negyedik könyve, Utószó Jóbhoz. - c) Apokaliptikus ~: képet alkothatunk belőlük a zsidó apokaliptika és eszkatológia túlzásairól, uakkor a Krisztus születése előtti és közvetlen Krisztus utáni vallási és pol. felfogás megértéséhez jelentős adalékokkal szolgálnak. A fontosabbak: Hénoch könyve, Mózes mennybevitele, Ezdrás negyedik könyve, Báruk apokalipszise, Ábrahám apokalipszise, Ábrahám végrendelete, Illés apokalapszise, Szibillák, Prológus Jeremiás Siralmaihoz. - 2. Az ÚSz-hez kapcsolódó ~ (a Kr. u. 2. sz-tól): a) Az apokrif evangéliumok a kanonikus evang-ok hézagait igyekszenek kitölteni, csodás történeteket tartalmaznak Jézus, Mária és József életéből. Teol. felfogásuk gnosztikus eredetű. A fontosabbak: Evangélium a héberek, az egyiptomiak, az ebioniták szerint, Péter, Mátyás, Fülöp, Bertalan, Tamás, Nikodémus evangéliuma, Jakab ősevangéliuma, Pszeudo Máté-evangélium, Arab gyermekségtörténet, Józsefnek az ácsnak cselekedetei, Krisztus pokolraszállása, Mária mennyekbe való átvitele. - b) Az apokrif akták az ApCsel-ben mutatkozó „hézagokat” próbálják kitölteni, az ap-ok csodáit és utazásait írják le; az épülésre szolgáló részletek nem egyszer eretnekségeket tartalmaznak. A fontosabbak: Péter, Pál, András, János, Péter és Pál, Tamás, Fülöp, Mátyás, Barnabás apostol cselekedetei, Péter apostol beszédei. - c) Az apokrif levelek részben némelyik egyh. vélt kiváltságait igyekeznek igazolni, részben Pál ap. tanítását próbálják tovább fejtegetni, mintegy pótolva az „elveszett” Pál-leveleket. A fontosabbak: Krisztusnak és Edessza királyának, Abgarnak levelezése, Apostoli levelek, Laodíceaiaknak írt levél, Alexandriai levél, A korintusiaknak és a korintusiak által írt levelek, Pál apostol és Seneca levelezése. - M. kiadás: Vanyó II: Apokrifek. Bp., 1980. - Ikgr. A ker. műv. sok motívuma csak az ~on alapszik. Jakab ősevangéliuma és a Pszeudo Máté-evangélium Jézus gyermekkorának és Mária életének legfontosabb forrása. Már az 5-6. sz. bizánci műv-ben feltűnnek az ~ motívumai, pl. Krisztus születésének megjelenítésekor (Ravenna, Maximianus-katedra, 6. sz. közepe). A bizánci műv-ben gyakori a Mária életével kapcsolatos apokrif jelenetek ábrázolása (pl. Mária a tp. függönyén dolgozik). A Mária-kultusz 12-13. sz. fejlődésével az apokrif motívumok a Ny-eu-i műv-ben is megjelentek. Nagyon kedvelték a Pszeudo Máté részleteit és csodáit (egyiptomi menekülés, Mária halála és mennybevitele stb.). - Az apokrif aktákban elbeszélt vtságok szolgáltatták az egyes ap-ok →attributumait a 13. sz-tól. A trienti zsin. után az ~on alapuló ábrázolást korlátozták, de Máriával kapcsolatban még a barokk műv-ben is gyakori maradt. V.L.

LThk I:712. - Sachs 1980:42. - Vanyó II. (szövegkiadás) - BL:77.