antiszemitizmus (lat. 'szemitaellenesség'): érzelmi, gazdasági, faji és politikai alapokra épülő ellenszenv a zsidó néppel, ill. vallással szemben. - A fogalom újkeletű, a jelenség a kerség előtti időkben is létezett. Az ókorban vallási ellentét volt Izrael és a körülötte élő népek között. Az izraeliták ui. bálványoknak tekintették a többi vallás isteneit, a sokistenhit hívei viszont (pl. Tacitus) babonának nevezték a zsidó vallást. Plinius azt írta: „Ez a nép az istenek elvetéséről híres” (Naturalis Historia, 13,4.46). - Jézus Krisztus oldotta föl ezt az ellentétet egyetemes megváltó művével, s az Egyh. alapelvként hirdeti, hogy „akik megkeresztelkedtek Krisztusban, Krisztust öltötték magukra. Nincs többé zsidó v. görög, rabszolga v. szabad ember..., ti mindnyájan egy személy vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is.” (Gal 3,27-29) Hasonlóan ír Szt Pál a Kolosszei levélben is (3,11). - Mivel azonban már az ApCsel (5,40; 7,54-8,3; 9,1-2; 12,1-19 stb.) beszámol azokról az üldözésekről, amelyeket az első ker-eknek kellett elszenvedniük hitük miatt Palesztinában (ahol a zsidók között kisebbségben éltek), ezért az üldözött ker-ek között egyre inkább félelem és ellenérzés alakult ki a zsidókkal szemben. Érthető, hogy Kr. u. 70: Jeruzsálem pusztulását és a tp. lerombolását úgy tekintették, mint Isten büntetését Jézus Krisztus visszautasítása miatt. Amikor több mint 300 éves véres keresztényüldözés után a Róm. Birod-ban polgárjogot nyert, majd államvallássá lett a kereszténység, nem annyira az Egyh., mint egyes ker. uralkodók voltak azok, akik „sokszor az evangélium szellemével ellenkező módon” (DH 12) próbálták a nem hívőket v. a zsidókat ker. hitre téríteni v. megbüntetni. A p-k többször is helytelenítették a zsidók erőszakos térítését. Nagy Szt Gergely 604: elítélte a zsidók vallási ünnepeinek megzavarását (DS 4480). II. Sándor 1065: újra elítélte az erőszakos térítési kísérleteket (DS 698). Aquinói Szt Tamás egyértelműen tanította, hogy a zsidó szülők gyermekeit szüleik akarata ellenére megkeresztelni tilos (STh II-II,10,12). XIV. Benedek 1747: ezt az elvet újra megerősítette. - A keresztény ellenes Talmud ismertté válása után (10. sz.) Eu-ban föllángolt az ~. Mindkét részről türelmetlenség lett tapasztalható. Az ~ igen megterhelte az újkor, főleg a 20. sz. tört-ét. A II. Vat. Zsin. ennek az ellenségeskedésnek kívánt véget vetni a nem ker. vallásokról szóló határozatával (Nostra aetate, 1965). Egyértelműen elítélte az ~t, és megállapította, hogy a zsidóságot nem lehet egyetemlegesen felelőssé tenni Krisztus keresztre feszítéséért. Hasonlóképpen nem állítható a Szentírás alapján, hogy Isten őket ezért kárhozatra szánta volna (uo.). 1970: a Sztszék az Egység Titkárság keretében megkezdte a teol. párbeszédet az izr-k képviselőivel. A Iustitia et Pax p. biz. 1989: külön dokumentumot adott ki a rasszizmus és az ~ ellen. Cs.I.-L.V.