🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > anomália
következő 🡲

anomália (gör.): az egyházjogban jogi különlegesség. - Akkor áll fenn, ha a hatályos jog valamely szabálya annyira eltér attól, ami a lehetséges és a jogrendszer szempontjából helyes megoldások kerete között elvárható lenne, hogy ellentmond az adott jogintézmény szellemének és rendszerének. Többnyire olyan szabály, mely a jogfejlődés korábbi szakaszából maradt meg, és idegen testként van jelen a hatályos jogrendszerben. E.P.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.