Magyar Katolikus Lexikon > A > anomália


anomália (gör.): az egyházjogban jogi különlegesség. - Akkor áll fenn, ha a hatályos jog valamely szabálya annyira eltér attól, ami a lehetséges és a jogrendszer szempontjából helyes megoldások kerete között elvárható lenne, hogy ellentmond az adott jogintézmény szellemének és rendszerének. Többnyire olyan szabály, mely a jogfejlődés korábbi szakaszából maradt meg, és idegen testként van jelen a hatályos jogrendszerben. E.P.