Magyar Katolikus Lexikon > A > angelológia


angelológia (gör.): az →angyalok létéről szóló teológiai tan. - Nehézségei: a termtud-os módszeren nevelkedett ember nem szívesen lépi túl a tapasztalat körét. Másrészt úgy gondolja, hogy az üdvösség szempontjából nincs nagy jelentősége a szellemi lények létezésének, s tkp. a vallásos gondolkodás sem tud velük sokat kezdeni. Hozzájárul ehhez még, hogy az ÓSz-ben is elég későn jelentkezik az angyalokról szóló tanítás, aminek a formájában benne van a szomszédos pogány népek világképe. Az ÚSz is úgy beszél róluk, mint a vallásos élet szélén álló tényezőkről, azért az utalások rendszerezésében és kifejtésében óvatosságra van szükség. Az úsz-i kv-ek emlegetik pl. az erőket és hatalmasságokat, de nem törekszenek arra, hogy személyes jellegüket hangsúlyozzák. Arra viszont gondjuk van, hogy Krisztust minden ilyen teremtett lény v. hatalom fölé emeljék. A Kol egyenesen kifogásolja azt a törekvést, amely az angyalok tiszteletét túlságosan hangsúlyozza, s megfeledkezik Krisztus mindent átfogó közvetítő szerepéről. A kinyilatkoztatás azonban a maga egészében félreérthetetlenül utal a szellemi lények létezésére, tehát elégtelen az a magyarázat, amely őket csupán az isteni fönség és hatalom jelképeinek, kifejezőinek veszi (isteni udvartartás képe), ill. szerepüket mindenestül a korabeli mitikus világképből és nyelvezetből vezeti le, s csupán a termfölötti isteni beavatkozás megszemélyesítőit látja bennük. - A tiszta szellemi lények létét eleve nem vonhatjuk kétségbe. A mi világunkban is megfigyelhetjük a lét fokozatait. Az emberben az anyagi lét mellett jelen van a szellemi tevékenység is, s e tevékenységből következtethetünk a bennünk levő szellemi princípiumra, a lélekre. Ha pedig van ilyen anyaghoz kötött szellem, miért ne létezhetnének tiszta szellemek is? Mindenesetre ők nem állnak olyan oksági kapcsolatban a mi világunkkal, hogy fil-ilag következtethetnénk a létükre, mint ahogy következtetünk a Teremtő létére. Ha azonban a kinyilatkoztatás állítja létüket és mond valamit a szerepükről is, akkor megkísérelhetjük, hogy besoroljuk őket a teremtés és az üdvrend egészébe. Az angyalok kétségtelenül a teremtett világhoz, a mi világunkhoz tartoznak, s ez a világ létében nem olyan áttekinthető, nem olyan mechanikus, hogy benne az emberi szabad akaraton kívül esetleg szellemi személyes létezőknek is ne lehetne helyük. Azért ahol a term-ben és a tört-ben rend, struktúra, érthető egység jelentkezik, ami nem anyagi összetételű és nem mechanikus, továbbá amit nem az emberi szabad akarat dolgozott ki, s végül ha az ilyen egység és struktúra az emberi világon kívüli értelmesség nyomait és dinamikáját árulja el, akkor lehet alapja annak a föltételezésnek, hogy ezeket szellemi teremtmények irányítják. Kérdés, hogy nem valami ilyenre gondol-e a Jel 16,5 amikor a nagy vizek angyaláról, v. amikor a Dán 10,13.20 valamelyik nemzet angyaláról beszél. Természetesen az ilyen erők és hatalmasságok működését nemcsak az egyéni üdvösséggel kell kapcsolatba hozni, hanem úgy kell elgondolni, hogy az már valamiképpen megelőzi emberi állásfoglalásunkat a term. befolyásolásával. Ez nem zárja ki az őrző angyalok szerepét, hiszen minden személyes teremtménynek megvan a maga üdvrendi tört-e és helye, s ott a személyes hatás másokra is kiterjed. Éppen ezért az →őrangyalok szerepe kapcsolatos lehet a kozmoszban elfoglalt helyükkel, de ezt közelebbről nem írhatjuk körül. Így érthető az is, hogy az angyalok léte nem lehet mennyiségi, termtud. tapasztalás tárgya. Az angyali hatás megelőzi a mennyiségi fiz. jelenséget, ezért létük igazolását legföljebb a hitbeli tapasztalásban kereshetjük. Ha viszont az angyaloknak a világhoz való viszonya a létükben, tehát a szellem-anyag viszonyában, nem pedig személyes döntésükben gyökerezik, akkor létük és hatásuk a termtud. sajátos önállóságát és pontosságát nem kérdőjelezi meg. De éppen szellemiségük miatt lehetséges valamilyen tapasztalható hatásuk is: s talán itt utalhatunk a →megszállottság v. a spiritizmus jelenségeire. Az, hogy a tört. folyamán az angyaloknak túl sok fiz. befolyást tulajdonítottak v. velük helyettesítették a term. erőit, még nem ok arra, hogy egészen kétségbe vonjuk létüket v. a kozmosz jelenségeire és az üdvtört. eseményeire gyakorolt hatásukat. Nem kell tehát őket a mitikusan kiszínezett ég lakóinak gondolni, hanem valóban lehetnek erők és hatalmasságok a kozmoszban. - Ez az előfeltételezés megkönnyíti az angyalok elhelyezését a vallásos tanításban. Az róluk szóló kinyilatkoztatást nem úgy kell venni, mint magáról az Isten szóló termfölötti híradást. Az angyalok a teremtett világ tartozékai, s a kinyilatkoztatás legföljebb megvilágítja létüket és hatásukat, s megóv attól, hogy összetévesszük őket Istennel; besorolja tevékenységüket a Krisztus által hozott megváltás rendjébe. Ezért az ~ nem választható el a krisztológiától és az antropológiától. Mind a krisztológia, mind az antropológia azt tárja föl, hogy az ember élete és üdvössége tágabb keretek között játszódik le, mint amilyet a földi események tükröznek. A kinyilatkoztatás azt hirdeti, hogy csak egyetlen üdvrend van: az, amely Krisztusban megvalósult, s az kiterjed az angyalokra is. Minden szellemiségük ellenére is közös tehát velünk a teremtett voltuk, az üdvrendjük és a végső céljuk. Ha egyszer az Atya örök Szava, a Fiú belép a világba úgy, hogy emberré lesz, akkor ő szükségszerűen minden teremtett lény ura és közvetítője, így az angyaloké is: ők is csak általa juthatnak el a kegyelmi teljességhez. Ebből következik, hogy az angyalok kegyelmét is Krisztus kegyelmének kell tartanunk, s őket is be kell sorolnunk a teremtés és az üdvrend nagy egységébe, amelyről az →anakefalaiózisz beszél (Ef 1,10). - Az ~ tört-e. Az angyalokról szóló tanítás már megtalálható az ÓSz régebbi kv-eiben, de csak a későbbiek (Jób, Zak, Tób, Dán) adnak világosabb utalásokat. Olyan kifejezett tanítást azonban soha nem kapunk róluk, mint pl. a szövetségkötésről. Az angyalok létét a szt kv-ek egyszerűen föltételezik, mint ahogy ott vannak a kánaáni pogány népek vallásában is. Ezért Istenhez való viszonyuk, szellemi term-ük és az emberi üdvrenddel való kapcsolatuk csak később vált reflexió tárgyává. Vagyis el kellett dönteni, hogy a Szentírás mit vett át - mint a világkép tartozékát - a pogány népek démonhitéből, és mi a kinyilatkoztatott tanítás. Azt sem lehet állítani, hogy a pogány népeknek a szellemi lényekről való meggyőződése az →őskinyilatkoztatásból származik. Annak fennmaradását nem lehet igazolni. Annyi azonban biztos, hogy a Szentírás a környező népek világképének átvételekor megfelelő kritikát alkalmazott. Isten az egész kozmosz teremtője és ura.

Az angyalok sohasem Isten riválisai, hanem ők is alá vannak vetve annak az erkölcsi követelménynek, amely Isten és a teremtmény kapcsolatából folyik. A Szentírás csak a vallás keretei között beszél az angyalokról. Amikor számukat, nevüket, megjelenési formájukat emlegeti, sohasem létbeli adottságaikat akarja megvilágítani, hanem csak üdvrendi helyzetet magyarázó képeket használ. Ezt az angyalok világának teol. kifejtésénél is figyelembe kell venni. - Az egyh. tanítás mindig óvatos volt, amikor a Szentírás adatait kifejtette. Tkp-i dogmatikai határozat csak a szellemi teremtmények létéről van (IV. lateráni zsin., D 428; I. vat. zsin. D 1783), ill. arról, hogy a teremtő Istenen kívül minden más létező csak teremtmény. Már az atyák visszautasították a zsidó apokaliptika és a hellénista világ, különösen a gnosztikusok elgondolását, amely szerint az angyalok Isten mellett olyan örök szellemi lények, akik a világ teremtésében is segédkeztek. Az angyalokról szóló első rendszeres tárgyalás 500 k. →Areopagita Dénes nevéhez fűződik, s ezt a kk. teol. is magáévá tette. Ő a szentírási szövegeket az irod. műfaj figyelembevétele nélkül magyarázta, ezért az ott említett nevekből megalkotta az angyalok 9 karát, viszont a teremtés és az üdvrend egységét nem vette figyelembe. Az angyalok természetét, szellemiségét is puszta fil. okoskodás alapján fejtette ki, s mint tiszta szellemeket, az ember fölé helyezte őket. A Krisztusnak való alárendeltségükről is megfeledkezett, ami pedig már Pál leveleiben világosan megtalálható. A kk. teol-ban is pl. az angyalok kegyelmi rendje Isten kegyelmén alapszik, nem Krisztus kegyelmén. Ezen a téren csak →Suáreznek volt más véleménye. Elmondhatjuk, hogy a kk. okoskodásban az angyalokból afféle metafizikai lények lettek (forma subsistens), akikre aztán nehezen lehetett ráhúzni a teol. követelményeket. Az angyaloknak az emberi term. fölött való felsőbbrendűsége emlékeztetett az újplatonikus felfogásra, a létezők lépcsőzetes besorolására. Pedig az örök Logosz emberi term-ben fejezte ki magát minden teremtmény felé, vagyis az emberi term-ben levő transzcendenciát használta föl örök fiúságának tükrözésére, s ez megkérdőjelezi az angyali term. magasabbrendűségét. Ide vonatkoznak a Szentírás utalásai is (Zsid 2,7; 1Kor 6,8; Ef 3,20; 1Tim 3,16; 1Pt 1,12). A Szentírás minduntalan áttöri azt a felfogást, amelyet az újplatonikus fil. az Isten és az ember közötti lépcsőzetes közvetítésről vallott. Mindez azt a feladatot rója ránk, hogy az ~t nem szabad külön tárgyalni, mint azt a hagyományos dogmatikai kv-ek tették, hanem csak a krisztológia és az antropológia keretében. G.F.

Winkelhofer, A.: Die Welt der Engel. 1958. - Schlier, H.: Mächte und Gewalten in N.T. 1963. - LThK I:533.- SM I:146. - MS II:943.