Magyar Katolikus Lexikon > A > anarchizmus


anarchizmus (gör.): azoknak a gondolkodóknak és csoportoknak szellemi irányzata, akik az uralom- és kényszermentes állapot, a szabadság, egyenlőség, a megbékélés és az önmegvalósítás elérését tűzték ki célul. - A közfelfogással ellentétben tehát az anarchisták nem rendezetlenséget, zűrzavart akarnak, hanem éppen magasabb minőségű társad. rendet, amelyben nem hatnak a kényszermechanizmusok, az elnyomás és az ember ember elleni küzdelmének beidegződései. Az ~ első hajtásainak az ó- és középkori utópisták tekinthetők, de csak a kapitalista termelés uralkodóvá válása után jelentkezik az ~ mint irányzat. Szellemi atyja W. Godwin (1756-1836), aki a fölvilágosodás korára jellemző, racionalisztikus ~t alakított ki, melynek középpontjában az erőszak teljes elutasítása állt. Az ~hoz P. J. Proudhonnál (1809-65) szocialisztikus nézetek is társultak: szerinte a tulajdon, legalábbis némely megjelenési formájában, az erőszak forrása. M. Stirner, az individualista ~ híve úgy vélte, a kommunizmus maga is erőszakos, ezért uralma semmivel sem lesz jobb, mint az addigi uralmi formák. Míg az ~ többi képviselője inkább a kollektivista-komm. elképzeléssel rokonszenvezett, Stirner az egyediség apologetikáját írta meg Az egyén és tulajdona c. művében. Sok anarchistánál a →darwinizmus hatása is jelentkezett. Az or. P. Kropotkin hg. (1842-1921) az anarchista erkölcsről írt kv-ében (1890) azonban kimutatta, hogy már az állatnál sem csak az agresszió van jelen, hanem a kölcsönös segítségnyújtás elve is, ezért sem a darwini természetes kiválasztódás elve, sem a marxi osztályharc-elmélet nem tartható fenn. L. Tolsztoj (1828-1910) vallásos ~ában az emberiség fejlődésének zálogát nemcsak a forr-ban, hanem a tud. és a modern civilizáció kibontakozásában látta. - Az erőszaknak is teret engedő forradalmi ~ fő képviselője M. Bakunyin (1814-76). Az ~ ettől kezdve nemzetközi mozg-má szélesedett, amelyhez a munkások körében anarchoszindikalizmus, a parasztság körében agrár~ kapcsolódik. Az anarchisták végül is egyik orsz-ban sem voltak képesek megváltoztatni v. új irányba terelni a fönnálló rendet. Az utolsó évtizedekben új erőre kaptak a különféle terrorista-anarchista csop-ok (pl. Vörös Brigád, Fekete Szeptember), amelyek forr., esetleg nacionalista eszmékhez kapcsolódnak. - Az ~ legfőbb ellentmondása abban áll, hogy miközben lázad a meglévő társad-ak erőszakszervei ellen, maga is az erőszak - mégpedig az egyes ember által alkalmazott terror - eszközéhez nyúl, s közben nem kínál föl választási lehetőséget. Bakunyin előre látta, hogy a forr. olyan zsarnoki uralmi formába csaphat át, hogy fölülmúlhatja a régi önkényuralmakat is, s ez Sztálin és követőinek rendszerében meg is valósult. - Mind a túlzó kollektivizmus, mind a túlzó individualizmus az ~ kinövése; helyes megoldás csakis az ember kettős (egyedi és társas) természetének figyelembevételével érhető el. Cs.I.

SL 59.