Magyar Katolikus Lexikon > A > altruizmus


altruizmus (a lat. alter, 'másik' szóból): etikai irányzat, az →egoizmus ellentéte. - A. Comte kezdeményezte. Az ~ a legfőbb emberi feladatnak mások javának keresését tekinti. Nincs messze attól a tévedéstől, hogy a másokról való gondoskodás önmagában véve is erkölcsi érték, sőt az egyetlen erkölcsi érték, holott a helyes önszeretet is erkölcsi erény, s a magunk és a mások javának szolgálata nem állnak ellentétben egymással. - Cumberland, Shaftesbury, Butler harcolt a Hobbes és mások által képviselt ún. egoista etikával, és az erkölcsi jót az önzetlenségre vezették vissza. Comte ang. előfutárok nyomán azt vallja, hogy az altruista hajlam ősibb, mint az önző; az erkölcs célja az, hogy túlhaladjon az egoista beállítottságon. Ahhoz, hogy ezt az irányzatot helyesen értékeljük, szem előtt kell tartanunk az ~, az ált. emberszeretet v. humanitarizmus és a ker. felebaráti szeretet közti különbséget. Comte az emberiséget „Nagy Lét”-nek nevezi, ezzel mintegy Isten helyébe állítja, v. legalábbis elválasztja az isteni szeretettől, s amikor mások „boldogságának” előmozdítását teszi meg legfőbb célnak, nincs tekintettel a felebaráti szeretet valódi értelmére: hogy ti. elsősorban mások üdvösségét kellene elősegítenünk. - ~ alatt gyakran egyszerűen a személyes szeretet érzését értik.  Cs.I.

LThk I:405.