Magyar Katolikus Lexikon > A > alexandriai iskolák


alexandriai iskolák: Alexandriában a 3-6. sz: működött teológiai és filozófai iskolák. - 1. Teológiai isk.: a) Katekéta isk. A pp. irányítása alatt isk-szerűen foglalkoztak tanítók a keresztségre készülőkkel (→katechumen). Első írásos emléke 204-ből van, amikor Demetriosz pp. a fiatal Órigenészre bízta az isk. vezetését, mert a tanítók elmenekültek az üldözés elől. Nyilvánvalóan az isk. jóval régebbi. Tananyaga: a hit alapelemei, alapimádságok és a ker. erények gyakoroltatása. 215: Órigenésztől Héraklász vette át. - b) didaszkaleion: A katekéta isk-ból egy-egy tudósabb tanító körül kifejlődött egy akad-szerű okt. intézmény, egy tkp-i teol. isk., mely tud-an és a pogányok számára is nyitottan foglalkozott a kerség tanításával. Az első ilyen tanító Pantenosz (†200), kinek isk-ja később mintául szolgált Órigenésznek. →Alexandriai Kelementől tudjuk, hogy ennek az isk-nak a növ-ei művelt emberek, akik a tanítótól a ker. misztériumokhoz vezető utat tanulták, s a kerség erkölcsi eszményeit saját kultúrájuk beteljesedéseként kapták meg. Ezen isk. tört-ében jelentős dátum 215, amikor Órigenész feladta a katekéta isk. vezetését, s Pantenosz és Kelemen nyomában járva saját isk-t nyitott. Mivel ez a pp. felügyelete alatt állt és intézményként folyamatosan működött, Órigenész tekinthető az alexandriai teol. isk. alapítójának. Az isk. szellemét mindvégig az alapító határozta meg. Vezetői később Héraklász (†248), Nagy Szt Dionüsziosz (†265 k.), Theognosztosz (†280 k.). Az isk. a 4. sz: végig működött. Vak Didimosz (†399) tanítványa volt Rufinus és Szt Jeromos. A sz. végén Rhodon tanító elhagyta Alexandriát és a pamphiliai Szidébe telepedett át. - Az isk. jellegzetessége, hogy a teol-ban előtérbe helyezte a megfoghatatlan és megfejthetetlen misztériumot mind a megtestesülés, mind a Szentírás tud-os értelmezésében (később az →antiochiai iskola szembeszállt ezzel), amivel együtt járt az aszketikus és dogmatikus spiritualizmus veszélye. Az Órigenész előtti korszakot Alexandriai Kelemen eszménye jellemzi: az erkölcsileg arra felkészülteket a hellén kultúra tud-a alapján akarta elvezetni a ker. misztériumokhoz, az „igazi tudáshoz”. Órigenész ezzel szemben a sajátosan ker. valóságot (Egyház, szentségek) állította közp-ba, és tipologizáló szentírásmagy-át pontos szövegelemzéssel és tört. háttérrel alapozta meg. Dogmatikája (Peri arkhón) nagyszerű próbálkozás volt, de magában rejtette azokat a tévedéseket, melyek miatt az isk. később viharos tört-et ért (→szubordinacionizmus). Ezen isk. és Órigenész nélkül az 5. sz. tudós szerzetesség, a →kappadókiai atyák, Szt Jeromos és Szt Ambrus szentírásmagy-a s a Ny-i →tipológia elképzelhetetlen. - 2. Filozófiai isk. 400-600: az antik gör. fil. zárófejezetét és a neoplatonizmus lehiggadtabb korszakát jelenti. Az athéni iskolával való szoros kapcsolata ellenére (több vez. alexandriai fil. Athénban tanult) Proklosznak és társainak spekulatív iránya itt nem akadt követőre, a hangsúlyt a tud. kutatásra helyezték, s ennek leginkább Arisztotelész tanulmányozása felelt meg. Első helyen a logikai írások magyarázata állt. Míg az athéni isk. bensőségesen kötődött a politeizmushoz, az alexandriaiak egy része semleges volt vallási szempontból, másik része talán már a katekéta isk. hatására vonzódott ezekhez a kérdésekhez. - Tanítványai készítették elő a →neoplatonizmus és a ker. hit találkozását. Döntő része volt abban, hogy az ókori műveltség értékei bekerültek a K-i egyház teol-jába. **

LThK I:323.