🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > alapkőletétel
következő 🡲

alapkőletétel: templomok, középületek, ipari létesítmények stb. első kövének ünnepélyes elhelyezése (rendszerint) az építkezés megkezdésekor. – A kat. egyh-ban a 13. sz-ra bontakozott ki az ~ szertartása. A latin szertartású kat. egyház számára kötelező formában először az 1596: kiadott Pontificale Romanum rögzítette. Az alapkő Jézusra és az ap-okra utal, akik az Egyház alapját képezik (Mt 21,42; Lk 20,17; Ef 2,20). – Az alapkövet a jelenlévő legmagasabb rangú személy szokta elhelyezni. Üreges belsejébe ólom, réz, újabban rozsdamentes acél hengerben alapkőokmányt tesznek, valamint kordokumentumokat: aznapi újságpéldányokat, (az →építőáldozatra emlékeztetve) fém váltópénzt, emlékérmeket stb. 1898: a bpi kármelita tp. alapkövébe Illés próféta barlangjából való, a Kármel hegyén készült skapulárét és kőtörmeléket helyeztek. – Az ~hez művészi igénnyel kidolgozott és díszített, nemes anyagokból (ezüst, arany, elefántcsont stb.) készített kalapácsot, kőműves kanalat használnak. A világi ceremóniának mindmáig közp. eseménye az ~re mért 3 kalapácsütés, mely a pogány néphitből származik, s célja eredetileg a gonosz lelkek elűzése volt. A kat. szert. mellőzi a kalapács használatát. T.J.P.

Acta Etnographica Hungarica. 2004/1–2:59. (Bobach, Reinhard: Zur Geschichte der Grundsteinlegung.)