Magyar Katolikus Lexikon > A > akaratnevelés


akaratnevelés: a személyiséget kibontakoztató, az ember →végső célja eléréséhez nélkülözhetetlen folyamatok egyike. Feladata az →áteredő bűn miatt meggyengült, rosszra hajlóvá lett →akarat alakítása, gyakorlatoztatása a jóban. - Mivel az embert mint értelmes lényt az igazság vezérli, az ~ alapja az ismeret, a hit- és erkölcstani világos látás. Az elvont ismeretnek azonban eleven erővel ható motívumokká kell alakulnia, azaz az ~nek az egész emberre hatnia kell. Ki kell terjednie az értelemre (előbb a szükségest megismerni, csak azután a hasznosat és kellemeset; óvakodni kell az elhamarkodott ítélettől, a felületes gondolkodástól), a képzeletre (ne zavarja a fantázia a figyelmet, ki kell zárni az erotikus képeket, le kell győzni a rémképeket), az érzelmekre és indulatokra (le kell győzni a haragot és ellenszenvet, nem szabad beszélni, cselekedni felindulásban stb.), az érzékekre (nem kell mindent látni és hallani, meg kell fékezni a kíváncsiságot, gyakorolni kell a mértékletességet beszédben, evésben, ivásban, szórakozásban) és a testre (erős lélekkel gyakorolni kell az önmegtagadás különböző módjait, s elviselni a fájdalmat, nélkülözést, ellenszenvet, undort stb.). - Az ~ gyakorlatait erénygyakorlatok formájában rendszeresíthetjük, a bűnök ellen való küzdelmet pedig a →részleges lelkiismeretvizsgálattal tehetjük tudatossá és tervszerűvé. A természetes indítékokon túl (önmegbecsülés, jellemesség, boldogulás, szülő-, ember- és hazaszeretet) fontosak a vallási indítékok is (Isten félelme és szeretete, a sztek példája). Az ~ alapfeltétele a lelki élet: az ima, a sztgyónás és gyakori áldozás, mely a sztségi kegyelem erejével támogatja az akaratot. - Bár az ~ sajátos ideje a gyermek- és ifjúkor (legfontosabb helye a család!), a felnőttnek sem szabad abbahagynia. Számukra az ~ különleges területe a ker. →aszkézis. **

KL I:25.