Magyar Katolikus Lexikon > A > ajtó


ajtó, kapu (lat. ianua): a ház fontos része, a kinn és benn határa. - 1. Az ÓSz-ben a házak ~ja alacsony volt (nem tekintve a templomét és a palotákét), szárnya fából, félfái esetleg kőből készültek, →kulcs zárta és nyitotta. Az ~félfa a vallási életben fontos szerepet töltött be: ezt kenték meg a húsvéti bárány vérével (Kiv 12,7), erre erősítették a →mezuzát, sőt →amuletteket is akasztották rá. A →küszöb alatt olykor →építési áldozatot helyeztek el.  Az ÚSz-ben az Úr feltámadott testének természetét jelzi: átmegy a zárt ~n. Átvitt ért-ben az ~ az emberi szív és a mennyek országának nyitott v. zárt voltát fejezi ki. - A ker. műv-ben a nyitott ~ Krisztus- (vö. Jn 10,7-9), a zárt ~ Szűz Mária-szimbólum. Az Ez 44,1-3: az új tp. K-i ~jának zárva kellett maradnia, ami a tipológiában Mária szüzességének előképe lett. A gör. ikonosztáz királyi ~ja közvetlenül erre utal. Az ~ jelképes értelmét hangsúlyozza Krisztus v. Mária szobra a gótikus katedrálisok kapujának középső oszlopán. A →lorettói litániában Mária a mennyország ~ja. **

Lipffert 1976:141. - Sachs 1980:346. - BL:30.