agrárpolitika: a politikának a mezőgazdasággal foglalkozó ága. - A gyakorlati ~ a tennivalókat foglalja magába, az elméleti ~ átfogó képet ad a mezőgazd-ról, megszabja a főbb célokat és az ezekhez vez. eszközöket. Ehhez társul az agrárszociológia, amely szociológiailag elemzi ezt a ter-et. - I. Az ~ feladatai. Gazd. feladata abban áll, hogy a lakosságot ellássa elegendő élelmiszerrel és szerves nyersanyaggal. Gazd-on túli feladata az ökológiai egyensúly fenntartása, egyfajta term-védelem. Az ~ nemcsak egy-egy orsz. gazd-án belül fontos, hanem a társadalompolitikának is szerves része. Ma, amikor az elvárosiasodás és az iparosodás környezeti válságot eredményez, egyre jelentősebbé válik az ~ e funkciója. A mezőgazd. gazd. feladata jórészt a term. adottságok függvénye. Nagyot vét az a pol. vezetés, amely ezt a tényt nem veszi figyelembe (pl. jó mezőgazd. adottságú orsz-ban erőlteti az ipar, a nehézipar fejlesztését; Mo. mint a „vas és acél országa”). A mezőgazd-ban mind az egyedi piacgazdálkodás, mind a kollektivista tervgazdálkodás sajátos problémákat hordoz magában; ezek megfelelő aránya jelentheti a megoldást. A technika, sőt maga az ipari termelés is egyre jobban behatol a mezőgazd. termelésbe (vö. melléküzemágak), és ez talán mérsékelheti azt a folyamatot, melyet az ingázás és a falusiak a városokba való tömeges bevándorlása jelentett az iparosítás évtizedeiben. A II. vh. után a KGST orsz-ai megkísérelték a földművelésnek és állattenyésztésnek már-már ipari termeléshez hasonlítható átalakítását, ez azonban egész sor megold(hat)atlan ökológiai és társad-pol. kérdést vetett föl. - II. ~i modellek. 1. Az agrárliberalizmus eszménye a „homo oeconomus” paraszt, aki családi nagyüzemnek, tőkés vállalkozásnak tekinti gazd-át, de figyelembe veszi az orsz. szükségleteit is. Ez az elképzelés sokszor nem számol a term. adottságokkal és a gazd-on túli összetevőkkel. 2. Az agrárszocializmus megegyezik az előbbivel abban, hogy iparosítani akarja a mezőgazd. termelést. Alapvetően eltér azonban attól, amennyiben nem családokra, hanem közösségekre épül. Az idők folyamán az utópista szocialistáktól a szociáldemokratákon át a sztálinista termelőszövetk-ekig egész sor árnyalata alakult ki. - 3. Az agrárromantika száműzni kívánja a mezőgazd-ból az ipari termelés jelleget. Merít az utópistáktól is, amennyiben „alulról” kivánja újra fölépíteni a társad-at. Bár a liberális, ill. szociális eszmék háttérbe szorították, ma újjáéled; sokan ui. úgy vélik, hogy a környezetválsággal szemben éppen ez az eszmény jelenthet kivezető utat. - 4. A kat. szociális tanítás az agrárkérdést az emberkép távlatába állítja, amely az ember kettős (ti. egyedi és szociális) term-ét tételezi föl, és így elkerüli mind az egyéni, mind a közösségi szélsőséget. Hangot adott ennek a Quadragesimo anno enc. (1931), amely bírálta mind a mezőgazd. kollektivizálását, mind kapitalista iparosítását. A Mater et magistra (1961) is állást foglalt az agrárkérdésben. Bár nem akar minden időkre szóló receptet adni, a családi mezőgazd. üzemet mint igazi, személyes viszonyokat feltételező közösséget tartja eszményinek. Rámutat arra is, hogy a földművelőnek nemcsak a rövid távú hasznosságra, hanem az ökológiai, szociális, erkölcsi és ált. emberi szempontokra is figyelemmel kell lennie. - III. 1. Az agrár földrend a földtulajdonrendre épül. A szélsőségek (pl. minden magánkézben van, ill. szinte minden használható ter. áll. és szövetk. tulajdont alkot) itt is helytelennek tűnnek. Népünk ezeket a szélsőségeket sz-unkban tapasztalhatta. A napjainkban végbemenő reformok afelé mutatnak, hogy a nagyüzemek mellett minél nagyobb tere maradjon a kis- és középtermelőknek, akikben a gazdatudat nemcsak cimke, hanem valóság, s a szövetkezet a szó igazi értelmében a tulajdonosok szövetkezése legyen. - 2. A mezőgazd. munka szabályozást, egyfajta alkotmányt követel, amely nemcsak a munkára vonatkozó ált. elvekre épül, hanem figyelembe veszi a „családi üzem” sajátos jellegét, és segíti az ipari, ill. mezőgazd. termelés közti egyenlőtlenség (diszparitás) mérséklését. - 3. A mezőgazdasági termelési politika azokat az intézkedéseket és intézményeket foglalja magába, amelyek védik és fejlesztik az agrártermelést, a termékek védelmétől kezdve a szakokt-on át a környezetvédelemig. - 4. Mezőgazdasági piacrend és áralakítás. A piacgazdaságú orsz-okban ez a kérdés alkotja az ~ közp. magvát. A nemz. piacrenden túl beszélhetünk európai és világ-agrárpiacrendről is. - 5. A mezőgazdasági hitelpolitika a piacgazd. egyik kulcskérdése. Az agrártermelés - term-éből adódóan - közép- és hosszúlejáratú hiteleket követel. Azok az áll-ok járnak el helyesen, amelyek kamatkedvezményes hitelint-eket hoznak létre a mezőgazd. beruházások és termelés elősegítésére. - 6. Ami az agrárjövedelmeket illeti, itt a diszparitás igen jelentős lehet (pl. a munkásokéval szemben), s ez érteti meg a parasztság tömeges elvándorlását. A modern szociális áll-nak a jövedelmeket szociálpol. eszközökkel kell ellensúlyoznia (→szociálpolitika). - 7. Már ebből is látható, hogy az ~ egyúttal társadalompol. is: nemcsak a közvetlen mezőgazd. termelésre terjed ki, hanem segít az ökológiai egyensúly fönntartásában, hat egy-egy vidék regionális pol-jára, az egész orsz., sőt egy-egy földrész ár- és piaci folyamataira és a szociálpol-nak is szerves része. - 8. Ezért egyfajta átfogó ~ szükségességének fölismerésére kell eljutnunk, amely túljut az egyoldalú technokrácián és a gazd. tényezőket túlhangsúlyozó ökonomizmuson, s az orsz. egészének, sőt a term. egészének harmonikus fejlődését tartja szem előtt. A kat. Egyh. szociális tanítása a teremtésben kapott „sáfárkodás” vállalása alapján e felé az átfogó fölfogás felé mutat. Cs.I.