🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > aggályosság
következő 🡲

aggályosság (lat. scrupulositas, a scrupulus, 'hegyes kavics' szóból): oktalanul kételkedő, tépelődő lelkület, értelmetlen bizonytalankodás a cselekvésben. - Nem azonos sem a jogos kétellyel, a téves, zavart v. gyengéd lelkiismerettel; sem a lekiismeret időleges zavarával (pl. a pubertás éveiben, ébredő hivatás v. világnézeti válság idején). - Más meghatározás szerint szűkebb és tkp. értelemben az ~ lelki sebekből fakadó ideggyengeség, amely a mélyen rejlő korábbi lelki sérülések - közvetlen aggályhatások - elhárító mechanizmusaként jelenik meg. Ez az ideggyengeség nem vétkes rossz, hanem a léleknek egy betegsége, amely rendkívüli módon megnehezíti a napi kötelességek teljesítését, és korlátozza a szabad döntések terét. - Az aggályok irányulhatnak a hit, a tisztaság v. a szeretet körüli hibákra, belsőleg kimondott káromlásokra stb., azzal a félelemmel, hogy e hibákba beleegyeztünk; múlt v. jövőbeli kötelességekre és bármilyen cselekedetre. - Az ~ megjelenési formái. Az aggályos ember képtelen a mindennapi élet dolgaiban határozott döntésre. Ez a fizikai képtelenség azután örökös aggodalmak és határozatlanság forrása. A legegyszerűbb feladatokat is áttekinthetetlennek és megoldhatatlannak tartja, minden elhatározáshoz aránytalanul sok időre és energiára van szüksége. Mérlegelő gondolatainak állandó tünete valamilyen bűntudat és kétkedés. Lelkiismerete sohasem nyugszik meg, valami mindig arra kényszeríti, hogy újra és újra átgondoljon és minden szempontból újraértékeljen minden apró részletet, ami összefügg azzal, amire ~a irányul. Beteges félelemmel és teljesen indokolatlanul gyötrődik a lehetséges bűn, tévedés v. hiba miatt. - Az ~ kísérő jelenségei: a) kínos pontosság, túlzott lekiismeretesség; b) erős kényszer önmaga ellenőrzésére; c) kiút nélküli leragadás az aggályos konfliktusokba; d) a valóságtól idegen tökéletességre törekvés, a teremtményi korlátok föl nem ismerése; e) feltűnő az ~gal együttjáró lazaság és közömbösség azokban a dolgokban, amelyekre az ~ nem terjed ki; az aggályos a probléma minden vonatkozását nagyító alá helyezi, de a lényeges és a nem lényeges között nem tesz különbséget; f) az aggályos lelkek hajlamosak arra, hogy kis dolgokban túlzásba vigyék a pontosságot és a lelkiismeretességet, miközben ezek mögé rejtik a nagyobb kötelességek területén tapasztalható képtelenségüket (kiszűrik a szúnyogokat és lenyelik a tevét). - Az ~ okai: Mindaz oka lehet az ~nak, ami az idegrendszert gyengíti és a lélek energiáit csökkenti. 1. Testi okok: átöröklés v. valamilyen elfajulás miatti búskomorság, mely mindenben rosszat lát és gyanakvóvá tesz. 2. Lelki okok: az ~ oka lehet az értelem bizonyos - célt tévesztett - éleslátása. Ez igen gyorsan fölismeri a félénkségre, sőt kétségbeesésre, ill. a másik oldalon a saját ítéletéhez való ragaszkodás indokát; máskor mindenben matematikai bizonyosságot keres; gyakran állandó ítélkezésben nyilvánul meg. Főként a régi szerzők mutatnak rá arra, hogy az ~nak oka lehet a túlságosan eleven fantázia is, valamint az ingatagság a felismert igazság iránti hűségben, ami különösen nőknél tapasztalható.3. Külső okok: a nevelés túlzott szigora, v. épp ellenkezőleg, erőtlensége (szülők, nevelők, gyóntatók részéről); aggályos emberekkel való érintkezés; erkölcsileg nem igaz, bizonytalanságot, kétkedést, ítéletkezést támasztó kv-ek olvasása a kellő ítélőképesség nélkül. - Azok, akik az ~ot pszicho-neurotikus tünetnek tekintik, az aggályokban a személyiség fejlődésének és dinamizmusának olyan zavarát látják, amely a lélek mélyebb rétegeiben gyökerezik. Ez a felfogás az ~ gyógyítását, kezelését úgy látja megvalósíthatónak, hogy föl kell tárni az egyensúly elvesztésének okát, és neveléssel vissza kell állítani ezt az egyensúlyt. - Az ~ gyógyítása. Ker. ember esetében az okos lelkivezető érhet el eredményt, ha vezetettjével el tudja ismertetni, hogy valóban aggályos, azaz a saját ítéleteiben nem bízhat, következésképpen a leghelyesebb, ha egy ideig a jó vezető (lelkivez., gyóntató, képzett tanácsadó) irányítását követi, annak engedelmeskedik. Okos, türelmes, határozott szavaival elérheti, hogy az ~ot lassan-lassan az →istenrehagyatkozás váltsa föl, a lélekben megszülessen a helyes istenkép, tiszta és világos fogalmak alakuljanak a bűnről, a törv-ről és megváltás erejéről. A gyógyulás elengedhetetlen föltétele, hogy az aggályos lélek csak egy lelkivezetőre bizza magát, mert ha - az aggályosok szokása szerint - mindig máshoz és máshoz fordul tanácsért, ez csak növeli ~át. A lelkivezetőnek legelőször is ezt kell tehát vele elérnie. - Az ~ fölismeréséhez, igazi okának megleléséhez és gyógyításához minden komolyabb esetben szükséges, hogy a lelkivez. egy megbízható elmegyógyász segítségét is kérje. N.E.

LThK IX:827. - NCE XII:1253.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.