Magyar Katolikus Lexikon > A > abszolút monarchia


abszolút monarchia: a hanyatló feudalizmus és a kialakuló kapitalizmus átmeneti korszakában (Nyugat-Európában a 16., Közép- és Kelet-Európában a 17-18. századtól) kialakult kormányzati rendszer. - Az állandó hadseregre és hivatali szervezetre támaszkodó korlátlan hatalmú uralkodó a rendektől függetlenítette magát, intézkedéseivel elősegítette az ipar és keresk. fejlődését, s az áll. adók növelhetősége érdekében csökkentette a feudális járadék bizonyos formáit. A polgárság az ~tól várta a feudális kötöttségek felszámolását. Amikor az a nemesi kiváltságok és a feudális gazd-társad. viszonyok fönntartásának érdekében a kapitalista fejlődés gátjává lett, forr-mal döntötték meg (1566: Németalföld, 1640: Anglia, 1789: Fro.). Kései válfaja a felvilágosult abszolutizmus (a 18. sz. 2. felétől). M.B.

Várkonyi 1978. - Anderson 1989. - Kulcsár 1989.