Magyar Katolikus Lexikon > A > autonómia


autonómia (a gör. auto-, 'ön-' és nomosz, 'törvény' szóból): valamely közösség önrendelkezési joga, minden idegen törvényhozói hatalomtól való függetlensége. - A →természetjog alapján minden közösségnek joga van arra, hogy sajátos céljait önállóan valósítsa meg. E jognak az állam vonatkozásában a →szubszidiaritás elve felel meg. Közjogilag az ~ képességet jelent objektív, kötelező jogszabály alkotására. Ezért sokan megkülönböztetik az önkormányzattól, mások az utóbbit gyűjtőfogalomnak tekintik, amelynek egyik formája az önhatalmú törv-hozás, vagyis az ~. - Az ~ fő területei: 1. az egyes államok ~ja valamely szöv. áll-on belül; 2. a községek ~ja tart-okon, megyéken belül; 3. a vallási közösségek ~ja. - Az önálló törv-alkotás mértékét a szöv. állam alkotmánya határozza meg a tagáll-okra. A községek a tart-okon belül csak az ált. törv-ek alapján élhetnek önkormányzati~jukkal. Az a tétel, hogy „az állami jog megszünteti az autonóm jogot”, ált. érvényes, de van kivétel, mégpedig a vallási társulatok esetében. A ném. jog szerint pl. ezek nem államjogilag szabályozott társ-ok, tehát nem tartoznak áll. felügyelet alá, így a hatáskörükben kiadott jogszabályokhoz nem szükséges áll. jóváhagyás. Egy-egy meghatározott áll. ter-én az egymás mellett érvényes egyh. és közjogi előírásokat az ún. államegyházjog, a kat. Egyh. esetében a konkordátum, a Sztszéknek az illető áll-mal kötött egyezménye szabályozza. - A nemzetközi jogban nem áll. szervezeteknek azt a képességét nevezik ~nak, hogy saját ügyeik intézésére jogi szabályokat hozhattak. Ezen belül megkülönböztethető az igazgatási ~, amely kizárólag az önigazg-ra vonatkozik. Egy-egy független áll. egyes részeinek ~ja csak akkor érvényes, ha nemzetk. szerződésre épül, hatályát az biztosítja. Az ilyen fajta ~ rendszerint az utolsó lépés a független államiság felé. Így szakadt ki az egykori Ottomán Birod-ból Moldva, Oláhország és Szerbia. - Bár az ~ kifejezést gyakran önkormányzatnak nevezik, helyesebb az önrendelkezési jog szó használata. A belpol-ban mindig részletezni kell, hogy meddig terjed az autonóm testület ~ja. Nemzetközileg az ~ 2 dolgot foglal magába: a külső és belső önrendelkezés jogát. Az áll-ok külső önrendelkezési joga nem más, mint a népek függetlenségének nemzetk. oldala, mely a jelenleg is érvényes nemzetk. jog - az ENSZ alapokmánya és az Emberi Jogok Egységokmánya (1976) - alapján biztosítja az egyes népeknek és népcsop-oknak azt a jogát, hogy maguk dönthetik el, melyik áll-hoz kívánnak tartozni. Az érvényes nemzetközi jog szerint az ott lakók előzetes megkérdezése - népszavazás - alapján kell dönteni a hovatartozásról, ill. az államformáról. Egy nép v. népcsop. akkor élhet önrendelkezési jogával, ha valamely soknemzetiségű államból ki akar válni és önállósulni akar, v. másik államhoz akar csatlakozni. Ebben az esetben a nemzetközi önrendelkezési jog belügyi ~ lesz, amit a nemzetk. jog szerint biztosítani kell. A mai Eu-ban egyre inkább erősödik az a vélemény, hogy ezen alapelv alapján létre lehetne hozni az eu. népcsop-ok szövetségi unióját. Így az ~ eu. szinten valósulhatna meg egyes népcsop-ok számára. - Az egyházjogban az ~ az egyh. testületek önrendelkezési joga. Az ~t az egyh. egészének és a →részegyházaknak a jogalkotása korlátozza, de a megszabott kereten belül e testületeknek törv-hozó és végrehajtó hatalma van. Az ~val hozott szabályzatokat a pp-nek v. a p-nak jóvá kell hagynia. Ilyen ~ja van a →székeskáptalanoknak, →egyetemeknek. Cs.I.-E.P.

LThK I:1130. - SL 205.