🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Asdod
következő 🡲

Asdod, Azotosz, Azótus (2010: Ashdod): eredetileg anakita (Józs 11,22), Kr. e. a 12. sz. óta filiszteus városállam. – Az ugariti források szerint kereskedelmi kapcsolatban állt Askelonnal és Akkóval. →Dágonnak volt itt temploma (1Sám 5,2). – Józs 15,46: Júdához tartozott, s míg III. Tiglat-Pilleszer, ill. II. Szárgon el nem foglalta (Iz 20,1), független volt. Falait Uzija lerombolta (2Krón 26,6), de föltehetően hamarosan újjáépítették. Mint filiszteus városnak a próf-k a vesztét jövendölték (Jer 25,20; Ám 1,8; Szof 2,4; Zak 9,6). 29 éves ostrom után elfoglalta I. Pszammetik fáraó (Jer 25,20). – Később vsz. Azotosz perzsa tartomány fővárosa (vö. 1Mak 5,68; 16,10). Neh 4,1: lakói annak a szövetségnek a tagjai, amely meg akarta akadályozni Jeruzsálem újjáépítését. Sok zsidó nősül vett ~ból (13,23 kk.; a 13,24 említette ~i nyelv a filiszteusok nyelve lehetett). – A Kr. e. 2. sz: Makkabeus Júdás (1Mak 5,68), Jonatán (10,84; 11,4) és Júdás testvére, János (16,10) megtámadta, majd el is foglalta ~ot. Kr. e. 63: Pompeius szabad városállammá nyilvánította. Nagy Heródes halála után Szalóméra maradt, Kr. u. 10: Lívia birtoka. – Fülöp „egyszerre ~ban találta magát, s útközben hirdette az evangéliumot minden városban” (ApCsel 8,40). R.É.

BL:99.