Magyar Katolikus Lexikon > A > Asclepius


Asclepius, Aesculapius (gör. Aszklépiosz): a görög mitológiában a gyógyítás istene. Homérosznál kitűnő orvos, hérosz, később a gyógyítás és gyógyulás istene. Szentélyei városokon kívül, jó levegőjű gyógyforrásoknál voltak. Tiszteletének közp-jai a thesszáliai Trikka, Epidaurosz, Pergamosz. A hellénizmus Göro-on kívül is terjesztette tiszt-t. Szt. helyein kígyókat tenyésztettek, s ezekkel gyógyítottak. Gyógyító célzatú volt az incubatio: a beteg a tp-ban aludt, hogy álmában ~tól megtudja a gyógyulás útját. Aki meggyógyult, fogadalmi táblát függesztett föl a tp-ban, melyen föltüntette betegségét és a gyógyulást hozó orvosságot. Kultuszkörének része volt a libaáldozat, ill. hogy évszakzáró lakodalmas ünnepén libát ettek. →Szent Márton lúdja. **

Pecz 1985:250.