Magyar Katolikus Lexikon > A > Arisztotelész


Arisztotelész (Sztageira, Thrákia, Kr. e. 384/383-Khalkisz, 322/321): a legnagyobb filozófiai gondolkodók egyike, Szókratésszal és Platónnal együtt a Nyugat klasszikus filozófiai hagyományának megalapítója. - Aszklepiosz istenséget tisztelő családból származott. Apja II. Amüntasz makedóniai kir. háziorvosa volt, s vsz. az ~i fil-ban a biológiai fogalomalkotás uralkodó jellege - összehasonlítva Platón gondolkodásának mat. karakterével - az atyai házban szerzett benyomásokra és tanításokra vezethető vissza. Döntő fordulat akkor következett be ~ életében, amikor 18 é. korában Athénba költözött, hogy ott tevékenykedjék az →Akadémia keretében. Platóntól egy szó sem maradt fönn legnagyobb tanítványáról, ~ről. Az a tény azonban, hogy ~ didaktikai művei telve vannak a platóni ideatan kritikájával (különösen, ami e tan matematizált késői formáját illeti), már az ókorban a mester és tanítvány közötti állítólagos nézeteltérésekről szóló mendemondákhoz vezetett. ~nek mestere emlékére írt műve viszont azt tanúsítja, hogy hálával adózott mesterének. A híres mondat: Amicus quidem Socrates, sed magis amica veritas, 'Szókratész a barátom, de nagyobb barátom az igazság' (így idézi Aquinói Szt Tamás a Nikomakhoszi Etika kommentárjában, 18) aforisztikus formában fejezi ki mester és tanítvány lojális és független kapcsolatát. Újabban már azt is kimutatták, hogy ~t már Kr. e. 339: az Akad. tagjának tekintették. Platón halálát követően, miután az Akad. vezetését Szpeuszipposz vette át, ~ Xenokratész kíséretében a troászi Asszoszba ment. Ott összejött egy akadémikusokból álló kör Hermiasznak, Atameusz hg-ének védnöksége alatt. ~ személyesen is közel került az eszményekért lelkesedő uralkodóhoz, akinek fogadott leányát, Püthiaszt feleségül vette. Egy darabig Mütilénében (Leszbosz szg-e) tartózkodott, majd elfogadta a makedóniai udvar meghívását és Pellában elvállalta a 13 é. trónörökös, a későbbi Nagy Sándor nevelését. Röviddel Sándor trónra lépése után először szülővárosába, Sztageirába tért vissza, majd 335/334: Athénba ment, ahol Apolló Lükeiónnak nevezett sztélyében saját isk-t alapított, a Peripatoszt. Az isk. neve a gör. peripatein, 'sétálni' szóból származik, mert a tanítványok séta közben hallgatták a tanítást. ~ mint kutató és tanító tevékenységének kiteljesedését második athéni tartózkodása alatt érte el. Ennek a Nagy Sándor halála utáni pol. zűrzavar vetett véget. Mint macedónbarátot száműzték, Khalkiszban halt meg egy év múlva. - Fejlődése irányát a platóni ideatantól való fokozatos eltávolodás jellemzi. Ez a kritérium, melynek segítségével legjelentősebb műveiben (elsősorban a Metafizikában és a Politikában) megközelítő bizonyossággal különféle fejlődési fokozatok különböztethetők meg. ~ már első athéni tartózkodása idején szerepelt mint író. Ebből az első alkotói időszakból fennmaradt töredékek közül különösen az Eudémosz-dialógus töredékei tanulságosak, melyek tartalmuk és formájuk alapján platonikusnak mutatják ~t. A második időszakot, mely kb. az asszoszi tartózkodással esik egybe, az ideák tanának kritikája, valamint a platóni transzcendencia iránti érdeklődés jellemzi. Ebből az időből valók a töredékesen fennmaradt De philosophia párbeszéd, a De coelo és De generatione et corruptione c. írás, ill. a Metafizika, az Etika és a Politika kezdeti részei. Végül a harmadik korszak írásai a második athéni tartózkodás idején már az érett ~t mutatják, aki függetleníti magát egykori mesterétől, Platóntól, sőt szembeszáll vele. Az ~i életműnek e fejlődési vizsgálata érdekes segítséget ad fil-ja megértéséhez, de túlértékelése olyan téves elképzeléshez is vezethet, mely szerint ~ spekulatív bölcselőből pusztán empirikus gondolkodó lett. Ezzel szemben hangsúlyozni kell az ~i fil. egységét és folytonosságát, mellyel tevékenységének utolsó szakaszában is a platóni életműhöz kapcsolja tanítását. →arisztotelizmus. - Művei, melyek korai írásaitól eltekintve előadásaiból születtek, 4 csop-ra oszthatók: Organon, a logika tud-át megteremtő írások, Metafizika, Természetfilozófia, az emberrel foglalkozó művek. ~ műveinek fennmaradásában jelentős szerepe volt Rhodoszi Andronikosznak. Megértésükhöz még ma is segítséget nyújtanak Szt Tamás kommentárjai. - Ikgr. A kk. képzőműv-ében ~ gyakran az ókori →bölcsek közt v. a→hét szabad művészet képein a dialektika képviselőjeként látható. Ábrázolták etikusként is, aki óvott többek között a testi szerelemtől. Vsz. ennek köszönhető, hogy azt az Indiából arab közvetítéssel Eu-ba jött tört-et, mely szerint egy öreg bölcs másokat óvott a szerelemtől, maga pedig végül méltatlan kapcsolatba került egy asszonnyal, ~szel hozzák kapcsolatba, és a 13-14. sz-tól mint erkölcsi legendát terjesztették ~ és Phüllisz címen. E téma legkorábbi ábrázolása a frank tp-ok épületplasztikáin (Lyon, Rouen), később falfestményeken, s mindenekelőtt a stallumok →misericordiáin látható (Magdeburg, Dóm, 14. sz.). A grafikában és használati tárgyak díszítőelemei között is gyakori: ~ mint ősz öreg négykézláb mászik, egy nő lovagol a hátán. A jelenetbe gyakran nézőként más személyeket is bevonnak, legtöbbször Nagy Sándort. - ÖM-t a Berlini Akadémia adta ki 1831-70: I. Bekker gondozásában. - M-ul: A lélekről. Ford. és jegyz. Forster Aurél. Bp., 1915. - Metafizika. Ford. és magy. Halasy-Nagy József. Uo., 1936. - Nikomachoszi etika. Ford. és magy. Szabó Miklós. 1-2. köt. Uo., 1942. - Poetika. Ford. és jegyz. Sarkady János. Uo., 1963. - Politika. Ford. Szabó Miklós, jegyz. Simon Endre. Uo., 1969. - Nikomakhoszi ethika. Ford. Szabó Miklós, jegyz. Simon Endre. Uo., 1971. - Eudémoszi etika. Nagy etika. Ford. és jegyz. Steiger Kornél. Uo., 1975. - Organon 1. köt. (Kategóriák, Herméneutika, Első analitika). Ford. Rónafalvi Ödön és Szabó Miklós. Uo., 1979. - Rétorika. Ford. és jegyz. Adamik Tamás. Uo., 1982. B.P.

Pauler Ákos: Aristoteles. Bp., 1922. - Hegyaljai Kiss Géza: A szeretet bölcse, ~. Uo., 1923. - Horváth Barna: Die Gerechtigkeitslehre des ~. Szeged, 1931. - Sándor Pál: Aristoteles. Bp., 1941. - Kecskés 1943:118. -LThK I:855. - Heller Ágnes: Az arisztoteleszi etika és az antik éthosz. Dissz. Bp., 1967. - Sachs 1980:45. - Filozófiai Figyelő 1981:165. (Simon E.: Kölcsönhatás és ellentétek ~nél) - Antik tanulm-ok 1983:51. (Adamik Tamás: ~ stíluselmélete), 181. (Adamik T.: ~ periódus-elmélete) - Pecz 1985:230.