🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Antal Mária
következő 🡲

Antal Mária, Szt, Claret y Clará (Sallent, Spo., 1807. dec. 23.-Fontfroide, Fro., 1870. okt. 24.): missziós püspök. - Egy takács 10 gyermeke közül az ötödik. 1835: Solsonában szent. pappá. Missz. buzgóság égett szívében, s 1838: útra kelt Rómába, hogy életét a Propaganda Fide szolgálatára ajánlja. Rövid ideig jezsuita novíc. volt, de betegség miatt elhagyta r-et. Ap. misszion-ként tért vissza hazájába, s bejárta Katalóniát. Különleges tisztelettel volt Mária Szíve iránt. 1847: nyomdát alapított a vallásos irod. számára, valamint egy Mária Szívéről nev. társ-ot, amelyben a nőknek is szerepet adott a pléb. élet föllendítésében. 1849: megalapította a →claretinusok (Mária Szeplőtelen Szívének Fiai) missz. társ-át. VIII. 11: kinevezték Santigo de Cuba érs-évé. 1850. X. 6: pp-ké szent. Vichben (Spo.); a Szűzanya iránti tisztelete jeléül fölvette a Mária nevet. 1851. II. 16: érkezett meg Kubába. 6 éven át szervezte az ekkor már 14 éve árván álló egyhm-t, lelkileg-testileg próbált segíteni az embereken. Isk-kat, pléb-kat, takarékpénztárakat alapított, fáradozott a parasztok sorsának javításán, de annyi ellenségeskedés támadt körülötte (többször az életére törtek), hogy 1857. III. 18: visszatért Spo-ba. II. Izabella gyóntatója lett, a kir. család kíséretében bejárta az orsz-ot, és mindenütt hatásosan prédikált. 1869: Rómában részt vett IX. Pius p. jubileumi ünnepségein, s az I. Vat. zsin. első ülésén. 1934. II. 25: b-gá, 1950. I. 12: sztté avatták. - Ü: okt. 24. - Sírja ma Vichben van. **

BS II:205. - SZÉ I:628.

Antal Mária, Eustachio, Szt, Pucci, OSM (Poggiole de Vernio, Itália, 1819. ápr. 16.-Viareggio, 1892. jan. 12.): prior, plébános. - Parasztcsaládból származott, alapműveltségét a plnostól kapta. 1837. XII. 23: Firenzében lépett a szervita r-be, tanulm-ait a Monte Senarión végezte. 1843: ünn. fog-t tett, fölszent. után a viareggiói rházba küldték, ahol a Szt András-tp. kp-ja, 1848-tól haláláig plnosa; prior és toszkán tartfőn. is volt. A pléb-n minden társad. rétegnek vallásos egyes-eket szervezett, hogy megóvja híveit a liberális szabadkőművesség szellemétől. 1952: b-gá, 1962. XII. 9: sztté avatták. - Ü: jan. 12. **

Wimmer M. Anzelm: A Közép-Tenger halászai között. ~ szervita atya élete. Bp., 1942. - SZÉ II:37.

Antal Mária, Szt, Zaccaria (Cremona, Itália, 1502.-Cremona, 1539. júl. 5.): rendalapító. - 1520: beiratkozott a padovai egy. orvosi karára, de amikor 1524: dr-ként hazatért, nem lett orvos. Egy domonkos atya irányításával elmélyült lelki életet kezdett élni, majd a S. Vitale-tp-ban tanította az embereket. 1528: pappá szent. A lelki megújulás érdekében végzett munkájába bevonta a laikusokat is. Hamarosan testben élő angyal, s a haza atyja névvel illették. 1530: lemondott javadalmáról, és L. Torelli grnő kp-jaként Milánóba költözött. Itt a Szt Márta-tp. mellett G. A. Bellotti alapított korábban egy oratóriumot, melyet az Örök Bölcsességről nevezett el. Bellotti halála után az oratórium élete ellanyhult, de ~ olyannyira fölélesztette, hogy 3 új alapítás született belőle: Szt Pál Fiai (→barnabiták) a ffiak számára, →angelikák a nők számára, s a házasságban élők számára a →harmadrendek mintájára a Szt Pálról nev. ájtatos házaspárok társ-a. Milánó népének fölrázására a barnabitákat és az angelikákat nyilvános vezeklésre hívta meg. A nép megdöbbent, a papság azonban följelentette, és az inkvizíció 2 alkalommal is perbe fogta. Ártatlansága kiderült, s ettől fogva jóváhagyással tevékenykedhetett. Fölelevenítette a Bellotti által kezdeményezett →negyvenórás szentségimádást, melybe 1537. VI: a hívőket is bevonta (eredetileg az oratórium zárt ügye volt). ~ kezdeményezése a Krisztus halálára emlékeztető péntek délutáni harangszó. Szorgalmazta a gyakori áldozást; az angelikáknál, akiknek lelki vez-je volt, már akkor bevezette a napi áldozást. ~ ma a milánói Szt Barnabás-tp-ban nyugszik. 1634: b-gá, 1897: sztté avatták. - Ü: júl. 5. **

Rézbányay József: Fourier Szt Péter és Zacharia Szt A. élete. Esztergom, 1897. - BS II:216. - LThK I:676.


Antal Mária, Pucci, Euszták, SM, Szt (Poggiole di Vernio, Toszkána, 1819. április 16.–Viareggio, 1892. január 12.): plébános, rendalapító. – Szegény parasztcsaládból származott, apja sekrestyés is volt. Euszták névre keresztelték, testvéreivel együtt dolgozott a mezőn és a gesztenyeerdőkben. A plnos tanította olvasni, írni, számolni, és amikor észrevette élénk tehetségét, latinra és a gimn. többi tantárgyára is. Firenzében belépett a szervitákhoz, 1837. XII. 23: öltözött be s kezdte meg a noviciátust Antal Mária néven. A Monte Senarión tanult, 1843. V: ünn. fogadalmat tett, pappá sztelték és Viareggióba küldték a Szent András-plébániatemplom káplánjának. 1848–: élete végéig e templom plnosa volt. 24 éven át rházában prior tisztét, s 1890-ig Toszkána tarfőn-e. – 1849: megalapította a Gyermekek és Felnőttek Keresztény Oktatásának Kongregációját. A viareggiói halászok fiai számára, akik apjukkal együtt dolgoztak, esti iskolát hozott létre. 1850: megszervezte az ifjúság eszményét követő Szent Lajos Szövetséget. 1853: az első Szent Vince konferenciát. – A lányok keresztény nevelésére megnyitotta a szervita nővérek intézetét, amelyből 1882: a Keresztény Anyák kongregációja nőtt ki. 1860: megalapította a Szent Józsefről nevezett Bűnbánók Jámbor Társulatát, hogy megtartsa az erős kat. hitet a családban és a keresztény társadalomban. – Az 1854–56-os kolerajárvány alatt önmagáról teljesen megfeledkezve kockáztatta életét: A beteg gyerekek iránti különleges szeretetétől vezérelve 1856 nyarán a viareggiói tengerparton megnyitott egy gyermekgyógyhelyet; kezdetben csak három gyermek lakott benne, 1875: már ezernél több. – A kormányzati megbízottnak, aki 1866: azért jött, hogy a szervita kolostort birtokba vegye, a ház küszöbén olvasta föl lángoló tiltakozását. Nagy bátorsággal védelmezte a szószékről a pápát az antiklerikálisokkal és szabadkőművesekkel szemben, főként az olasz királyság kikiáltása és Róma megszállása után. – 1952: XII. Pius p. B-gá, 1962. XII. 9: XXIII. János Szt-té avatta. Ü: I. 12. **

SzÉ 2009. I:99.