🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Andronikosz
következő 🡲

Andronikosz, Rodoszi (Kr. e. 70 k.): görög gondolkodó, a peripatetikus iskola vezetője, Arisztotelész első kiadója és magyarázója. - Az anyag összegyűjtésével, rendezésével, krit. elemzésével, kiadásának előkészítésével (előszavával és magyarázó jegyzeteivel) megújította kora Arisztotelész-ismeretét. Munkássága biztosította azt az alapot, amelyre a késői ókorban, majd a kk-ban az Arisztotelész-kutatás építhetett, s ami napjainkig sem veszített jelentőségéből. Az a fölismerés, hogy Arisztotelész műveiben a logikai írások mintegy bev-ül szolgálnak, vsz. ~tól származik. ~nak tulajdonítják a metafizika elnevezést, mivel Arisztotelész műveinek rendezésekor a fiz. művek után helyezte a fizikántúli (vö. „meta ta phüszika”) művet, az ún. első filozófiát (próté filoszofia). B.P.

LThK I:524.


Andronikosz, Andronikusz (gör. 'férfiak legyőzője'): bibliai személynév. Viselői közül a fontosabbak: 1. IV. Antiokhosz Epiphanész helytartója. Tarzusz és Maltusz lázadása idején Menelausz érdekében törvényellenesen megölette a Dafnéba menekült Oniász főpapot. Emiatt Antiokhosz kivégeztette (2Mak 4,30–38). – 2. római keresztény, akit Pál "fogolytárs"-ként említ és üdvözöl; Pál előtt lett keresztény, és az ap-ok körében nagyra becsülték (Róm 16,7). R.É.

BL:64.