🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Ancina
következő 🡲

Ancina, Giovanni, Giovenale, B., COr (Fossano, Itália, 1545. okt. 9.-Saluzzo, 1604. aug. 30.): zeneszerző, püspök. - Montpellier-ben, Padovában és Mondoviben tanult, 1567: a fil. és az orvostud. dr-a. Korán kitűnt költői és zeneszerzői tehetsége. 1574: elkísérte Rómába a savoyai hg. követét. Bellarmin Szt Róbert előadásait hallg., és eljárt Néri Szt Fülöp →oratóriumába, aki 1580: fölvette r-jébe. 1582: szent. pappá, s ~ minden képességét az oratórium szolgálatába állította. 1586-96: Nápolyban működött, átnézte C. Baronius Annaleseit és vallásos dalokat szerzett. Megalapította a hercegi oratóriumot, s ezzel utat nyitott a nápolyi legfelső körök vallási megújulásának. Fölismerte, hogy a zene és az ének révén újra ker. lelket tud lehelni az elpogányosodott műveltségbe. Ekkor írta Il Tempio armonico della Beatissima Vergine c. 3, 5, 8, 10 szólamú laudáit. 1596:, amikor Baronius bíb. lett, Rómába hívták, s a p. 1602. VIII. 26: kinev. Saluzzo pp-évé. 1603: vette át az egyhm-t, s ált. vallási megújulást indított el. Egy bűnében megátalkodott szerz. megmérgezte. ~ halálos ágyán megtiltotta gyilkosa följelentését. 1888. V. 30: avatták b-gá. Műveinek kz-át Rómában a Biblioteca Vallicelliana 42 köt-ben őrzi. M.R.

Eubel IV:302. (*okt. 19.; †aug. 29.) - LThK I:502. - BS I:1087.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.