🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > Adenauer
következő 🡲

Adenauer, Konrad (Köln, Németország, 1876. jan. 5.–Rhöndorf, Ny-Némo., 1967. ápr. 19.): államférfi, a 2. világháború utáni Nyugat-Németország megszervezője és első kancellárja, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyik alapítója. – 1894–1901: jogot és politikatud-okat tanult a freiburgi, müncheni, bonni Egy-en, majd Kölnben ügyvéd. Egyetemi évei alatt a Katholischer Studentenverein Arminia (Arminia Kat. Diákszövetség) tagja volt. A kat. Centrum Párt tagjaként 1906: Kölnben a városi tanács tagja, 1909: Köln alpolgármestere, 1917: főpolgármestere. Működése alatt jelentős fejlesztések történtek a városban (sportpályák, elkerülő út, zöldövezet, új folyami kikötők, és kiállítási területek, támogatás a Kölni Egyetemnek). – Az I. vh. után támogatott egy irányzatot, amely sikertelenül kísérelte meg, a más kultúrájú Poroszországtól leváló, önálló rajnai tartomány megteremtését egy föderatív Némo-on belül. 1920–: Poroszország államtanácsának (Staatsrat, felsőház) tagja, 1928–: elnöke. – Hitler hatalomra jutásakor minden közéleti tisztségét elvesztette, nyugdíjazták. Mivel egy helyi náci vezetővel nem volt hajlandó kezet fogni, megtorlástól kellett tartania, ezért egy évre a Maria Laach-i bencés kolostorba menekült, és később is visszavonulva élt, időnként változtatva lakhelyét. 1934: a tisztogatások idején pár napra letartóztatták 1944: Hitler elleni merénylet után, mint a náci rendszerrel szembenállót a Gestapo ismét lefogta pár hónapra, de elengedték, mert nem találtak bizonyítékot a merénylettel való kapcsolatára. – 1945: az amerikai megszálló hatóságok visszahelyezték Köln polgármesterének, de az őket felváltó angolok eltávolították. Energiáját ekkor a Centrum Párt utódszervezetének létrehozására fordította. Túllépve a Centrum hagyományain az új Keresztény-Demokrata Unió (CDU) egyaránt tömörítette a katolikusokat és a protestánsokat. ~ a hangsúlyt az állam által biztosított egyéni jogokra és gazdasági haladásra helyezte, de végül a párt többségének szándéka szerint a CDU befogadta a keresztény-szociális szempontokat is, természetesen egyaránt elutasítva a kommunista és náci ideológiákat. A CDU volt az egyetlen párt a háború utáni Némo-ban, amely mind a négy megszállási zónában rendelkezett szervezetekkel. – ~ a CDU vezetője lett 1945: Kölnben, 1946: a brit megszállási zónában, 1949: egész Ny-Némo-ban. 1948: elnöke a Parlamenti Tanácsnak, amelynek feladata volt a három nyugati (amerikai, angol, francia) megszállási zóna egyesítése után (Trizonia) Ny-Némo. alkotmányát megfogalmazni. Az új, ideiglenesnek szánt „Alaptörvény” alapján megtartott 1949. augusztusi választások után ~ 1949. IX: a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja (1949-1963) egy széles koalíció élén, aminek főereje a CDU és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) szövetsége volt. – A kezdetben még csak egyetlen mandátumos parlamenti többségük az 1953, majd 1957. évi választásokon fokozatosan növekedett (CDU+CSU szavazataránya: 1953: 45,2 %, 1957: 50,2 %). ~ különös figyelmet fordított a külügyekre, hogy az akkor még korlátozott szuverenitású Némo. tekintélyét helyreállítsa a nemzetközi életben és hogy a nyugati szövetségeseket a szovjet veszély ellenében hatékonyabb szembenállásra ösztönözze. 1950: Ny-Némo. →Európa Tanács társult tagja lett. A nyugati hatalmak 1951: felülvizsgálták a megszállási szabályokat és így Ny-Némo. jogot kapott saját külpolitikára. Adenauer 1955-ig magának tartotta fenn a külügyminiszteri tárcát, a kancellári poszt mellé. Ugyanebben az évben Nyugat-Németország az Európa Tanács teljesjogú tagjává vált, a Párizsi Egyezmény alapján pedig az →Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) egyik alapítójává. 1951. IX: ~ jóvátételt ajánlott Izraelnek a hitleri idők zsidóüldözése miatt. 1952: Ny-Némo. részese volt az Európai Védelmi Közösség létrehozására irányuló törekvésnek, majd ennek sikertelensége után 1954: felvették a NATO-ba, és a Nyugat-Európai Unió Védelmi Szervezetébe (Western European Union Defense Organization), 1955: megkapta a jogot saját hadsereg felállítására. ~ moszkvai tárgyalásain elérte, hogy a Szovjetunió elismerte Ny-Némo. új helyzetét, diplomáciai kapcsolatot létesítettek és az utolsó ném. hadifoglyok is hazatérhettek. 1957: a háború vége óta francia védnökség alatt álló Saar vidéket visszacsatolták és Némo. a Montánunió, az Európai Atomenergia Közösség, és az →Európai Gazdasági Közösség összevonásából kialakuló →Európai Közösség egyik alapítója lett. – A Berlini Fal felépítése és a nyugati hatalmak akkori tehetetlensége jelentős hátrányt jelentett a CDU/CSU koalíció számára az 1961. évi választásokon (45,3 %). ~ kénytelen volt a koalíciót a Szabad Demokrata Párttal (FDP) újra kibővíteni. Belépésük feltétele volt azonban, hogy a kancellár még a ciklus vége előtt lemond tisztségéről. 1963. I: ~ aláírhatta a francia-német együttműködési szerződést de Gaulle francia elnökkel, amely kettőjük tárgyalásainak hosszú távú célja és politikai pályájuk csúcsa volt. A két nemzet közötti megbékélés nyitott igazán utat az európai egység-mozgalomnak. 1963. X: ~ visszavonult a kancellári tisztségtől, de 1966. III-ig a CDU elnöke maradt. – A Time Magazin 1953: az Év Emberének választotta. 1954: Karlspreis díjat kapott Aachen városától, mint az európai egység egyik fő alakítója. Életműve volt Németország újjászervezése és nemzetközi tekintélyének helyreállítása, egy demokratikus társadalmi berendezkedés kialakítása; a háború után romokban levő ország felépítése a szociális piacgazdaság alapján, a „gazdasági csoda” megvalósítása (együtt pénzügyminiszterével, majd a kancellári poszton utódjával, Ludwig Erharddal). A gazdaság gyors megerősödése lehetővé tett számos szociális intézkedést (nyugdíjrendszer, egészségügyi ellátás, munkajogok, szakszervezetek szerephez juttatása, stb..). Sokan bírálták, hogy egyoldalú nyugati orientációja, és Kelet-Némo. (DDR) el-nem-ismerése lehetetlenné teheti Németország egyesítését. Később bebizonyosodott, hogy éppen az általa kialakított nyugati kapcsolat-rendszer, a Fro-gal való történelmi megbékélés és az ország nemzetközi megbízhatósága, tekintélye, gazdasági ereje tette lehetővé 1990: Ny- és K-Némo egyesítését. A két Némo. egyesítése jogilag az ~ vezetésével megfogalmazott 1949. évi Alaptörvény 23. paragrafusa alapján ment végbe, amely nyitva hagyta az utat más országoknak Ny-Némo-hoz való csatlakozása előtt. A négy korábbi megszálló hatalom 1991. III. 15: átadta a teljes szuverenitást az egyesített Német Szövetségi Köztársaságnak, amely része maradt az Európai Uniónak és a NATO-nak. – Fm.: World Indivisible (1955). N. D.

Niels. 1995:70. – LThK 1993. I:155.