Adalbert, Magdeburgi, Szt, OSB (Lotaringia, ?-Zscherben, Merseburg mellett, 981. jún. 20.): püspök. Trierben a Szt Maximinus-ktorban lépett a r-be. 950 k. a kölni érs. klerikusa, 953: a birod. kancellárián jegyző. Amikor Szt Olga kijevi fejednő térítőket kért I. Ottó cs-tól, Vilmos mainzi érs. javaslatára ~et választották a misszion-ok vez-jévé. 961: keltek útra, de amint átlépték a határt, társait a pogányok megölték; ~ hazatért, és a cs. udvarban élt. 966: Weissenburg (Elzász) apátja. Idejét tanulm-oknak szentelte, s a 907-967 közti évekkel folytatta Prümi Reginald krónikáját. 968. X: a p. szent. Magdeburg 1. érs-évé. Karácsonykor ~ szentelte a merseburgi, meisseni és zeitzi pp-öt. I. Ottót 973: saját szegyh-ában temette. Érssége az Elbától K-re élő népek missz. közp-ja lett. A magdeburgi Szt Mór-ktor mellé isk-t alapított, itt nevelte Prágai Szt Adalbertet. Egy vizitációs útján halt meg. - Ü: jún. 20. **

LThK I:121. - BS I:183.

Adalbert, Prágai, Szt (Prága, 956 k.-?, 997. ápr. 23.): püspök, vértanú. - Nemes cseh családból származott. Magdeburgban a Szt Mór-ktor isk-ában tanult, ahol fölvette Szt Adalbert pp. nevét. Hazatérése után, 981: Dithmar prágai pp., akinek ~ 2 év múlva utóda is lett, pappá szent. 6 évig küszködött sikertelenül, hogy vallásosságra vezesse a félig pogány népet. Ekkor XV. János p-hoz fordult, hogy engedje ktorba, mert alkalmatlan a ppségre. Az engedélyt megkapta, és Rómában az Aventinuson lévő Szt Bonifác és Alexius-ktorba vonult, ahol a testvére, Gaudentius élt. 5 évet töltött itt imádságban és vezeklésben (főleg a prágaiak megtéréséért imádkozott). Prágában a helyzet egyre romlott, ezért a mainzi érs. kérte a p-t, hogy küldje vissza ~et. Azzal a föltétellel engedelmeskedett, hogy a prágaiak ígérjék meg jobbulásukat. Megtették, de az ígéretet nem tartották meg. ~ ebben az időben alapította a brevnovi bencés ktort, amelynek később jelentős szerepe lett a szláv liturgia kialakulásában. ~ 993: újra elhagyta Prágát, és Mo-on keresztül Róma felé indult. Esztergomban megkeresztelte Gézát és fiát, Vajkot. (Ezért volt olyan nagy tisztelettel iránta Szt István kir.) 3 é. római tartózkodás után 996: V. Gergely p. ismét visszaküldte ~et Prágába, de ezúttal oly ellenségesen fogadták, hogy rokonságát megölték és kifosztották. Ekkor Chrobry Boleszláv lengy. hg-hez menekült, aki megpróbálta jobb belátásra bírni a prágaiakat, de sikertelenül. ~ elhatározta, hogy a lengy-ek között fogja hirdetni az evang-ot. El is indult a Visztula mentén a testvérével, Gaudentiusszal, és egy Benedek nevű pappal néhány fegyveres szolga kíséretében. Danckáig (Gdansk) jutottak el, és ~ sikerrel térítette a pogányokat. Elbocsátotta fegyveres szolgáit, és a poroszok közé indult. Azok ellenségnek tekintették és megölték. Boleszláv kikérte ~ holttestét, és Gnieznóban temette el. 1039: a prágaiak kérték és megkapták szt pp-ük maradványait, előbb azonban III. Ottó, aki Rómában ismerkedett meg ~tel, kért ereklyéiből, és azokat Rómában a Tiberis szg-én épített tp-ban (ma: Szt Bertalan-tp) helyezte el. - Ü: ápr. 23. - Ikgr. Attrib-ai: evező, lándzsa, bunkó, dárda (vtságának eszközei), ritkán egy sas v. egy megszállott, akit meggyógyított. Pp-ként ábrázolták Cseh- és Lengyo-ban (Gniezno, a szegyh. bronzkapuja, 12. sz. közepe), Aachenben. - Mo-on: Szt István ~et választotta az esztergomi főegyhm. patrónusává, s 1010: a szegyh-at is neki szent., később a Nagyboldogassz. mellett társpatrónus. 1138: a győrhegyi és a hatvani prépság védősztje. Pázmány Péter a nagyszombati koll-ot helyezte ~ oltalma alá (→Adalbertinum). Szárnyasoltárai: 1470: Szepeshely, 1485: Arnótfalva. Gótikus szobrai: 1480: a bártfai Egyed-tp. Jézus születése oltárán, 1490: az eperjesi Miklós-tp. barokk főoltárán. Oltármestersége: 1374: a váradi, csanádi, 1574: a győri szegyh-ban volt. - Tp-ok védőszentje: az esztergomi egyhm: Bajna, Udvard, Pozsonysárfő, Verebély, Bp-Kelenföld (kpna); a szepesi egyhm: Gáboltó (1715); a győri egyhm: Söptér (kpna); a veszprémi egyhm: Balatonfőkajár, Garabonc, Veszprémvarsány: a váci egyhm: Hatvan (1714), Bugyi (1761); az egri egyhm: Egerfarmos (18. sz.), Hajdúböszörmény, Hangács (1879), Jéke (1887); a kalocsai egyhm: Homokmégy (1874), Monostorszeg (1907, kpna), Petrőc; az erdélyi egyhm: Barót (1760), Bélafalva, Székelykő. 88

Jankovits Alajos: Szt A. tiszt. Esztergom, 1862. - M. Sion 1868:823. (Veszely Károly: A baróti pléb.) - Pintér Jenő: Szt A. Bp., 1903. (Klny. Kat. Szle) - Karácsonyi János: Szt A. védelme. Uo., 1906. - Böle Kornél: Ünn. sztbeszéd Szt A. napjára... Esztergom, 1922. - Lippay Lajos: Ünn. beszéd Szt A-ről. Uo., 1935. - LThK I:122. - BS I:185. - Bálint I:290. - SzÉ 1984:762. - Puskely 1994:25.

---

Adalbert, B. (†1260. ápr. 4.): érsek. – Adelheid magyar királylány dédunokája, II. Ulászló cseh kir. fia. Salzburg érseke volt. **

Puskely 1994:216.