Magyar Katolikus Lexikon > A > átokzsoltárok


átokzsoltárok: azok a zsoltárok, amelyekben Isten átkát kérik Izrael ellenségeire (79,6.12; 83,10-19; 129,5-8) vagy személyes ellenfeleikre és elnyomóikra (5,11; 6,11; 7,10.16 skk.; 10,12; 28,4; 31,19; 35,4-6; 40,15; 54,7; 58,7-10; 69,23-29; 109,6-19; 139,19; 140,9-12; 141,10; 143,12; Jer 15,15; 17,18; 18,21-23). Izr. fiainak egymáson nem volt szabad bosszút állniuk (vö. Kiv 23,4 skk.; Lev 19,17 skk. 34; Jób 31,29; Péld 25,21; Sir 28,1-7), de az ellenség megbosszulását magától értetődő dolognak tekintették (2Sám 16,5-13; Zsolt 139,21 skk.;. 1Tesz 2,15). Az ~ mutatják, hogy Jézus parancsa - szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért (Mt 5,44; Jn 13,34; 15,12) - valóban új parancs volt. **

BL:112