Magyar Katolikus Lexikon > A > állatkör


állatkör, állatöv, zodiákus: a többségében állatokról elnevezett 12 csillagkép, melyeket a Nap körüli útján a Föld az év 12 hónapja alatt bejár. - Minden hónapnak megvan a mezopotámiai csillagászok által adott és mindmáig használatos ún. állatjele: vízöntő (jan.), halak (febr.), kos (márc.), bika (ápr.), ikrek (máj.), rák (jún.), oroszlán (júl.), szűz (aug.), mérleg (szept.), skorpió (okt.), nyilas (nov.), bak (dec.). Az ~ jegyeinek lényegében már az ókorban kialakult típusait a ker. műv. átvette. Ábrázolásuk az idő megállíthatatlan forgását idézi fel; azért kerültek gyakran a kk. (főleg fr.) szegyh-akra, hogy mutassák:Isten, akinek ezt az épületet sztelték, az időnek és a csillagoknak is Ura. Már a Vézelay-i szegyh. oromzatán (1125-30) melléjük rendelték a főként a mezőgazd. munka egyes fázisait mutató →hónapképeket, bár a csillagképek által jelölt időszakok nem egyeznek meg a mi hónapjainkkal. Berry hg-ének „Tres Riches Heures”-jén (Limbourg fivérek, 1416 k.) napra pontosan leolvasható, hogy az egyes jegyek uralma a hónap melyik napján kezdődik. A hónapképek a miniatúrákban éppúgy együtt fordulnak elő, mint a monumentális műv-ben (óker. padlómozaikok; Zwiefalteni krónika, 1145; fr. katedrálisok, 13. sz.; Limbourg testvérek miniatúrái Chantilly, Condé Múz., 1413/16; a 15-16. sz. csillagászati órákon). Kedvelték a körkompozíciós ábrázolást. Más 12-es csop-okkal (pl. az ap-okkal) együtt is ábrázolták (Quedlinburg, elefántcsont ereklyetartó, 10. sz.). Ha ábrázoláson föltűnnek az ~ jegyei, mindig kozmológiai összefüggésre utalnak. Ha emberi testtel kapcsolódnak, létrejön a makrokozmosz és mikrokozmosz együttműködését szemléltető kozmikus ember. →csillag 88

Sachs 1980:335. - KML 1986:17.