Magyar Katolikus Lexikon > A > állami címer


állami címer: az állam hivatalos jelvénye, melyet okiratain, pecsétjein és egyéb, az állami fölségjoggal összefüggő vagy azt kifejező esetben használ. - Hagyományokat is hordozó, összetett jelkép. Az ~ben megtestesül az áll. alattvalóinak, polgárainak azonosulása is. A 14. sz: rendszerbe foglalt előírások, melyeknek megfelelően a →címereket ki lehet alakítani, az ~ek alkotására is érvényesek. - A m. ~ rövid szünetektől eltekintve (amikor is egyszerűsített változatát, az ún. Kossuth-címert használták) kb. 900 é. testesítette meg a m. államiságot. Első felbukkanása 1202: rögzíthető. Imre kir. pecsétjén a pajzsmezőben 4 pólya között 9 oroszlánt ábrázoltak. 1231 u. az oroszlánok eltűntek a m. címerekből, melyek osztása egészen az Anjoukig váltakozik, attól kezdve hétszer osztott. A 14-15. sz. ábrázolásokon az ~ alapszíne hol fehér, hol vörös. A m. ~ másik fő része, a kettős kereszt a 13. sz: jelent meg; első ízben I. (Nagy) Lajos egyesítette a két címerrészt egy hasított pajzsban, majd Mária Terézia korában vált ilyenformán véglegessé. Az Árpád-ház kihalta után az egyes uralkodók saját családi címereikkel elegyítették a hagyományos m. ~t. Így alakult ki az ún. közép- és nagycímer is, melyekbe az uralkodók fölvették már meghódított tart-aik ~eit: Horváto-é 5x5 vörös és ezüst négyzetből alkotott mező, Dalmáciáé kék mezőben 3 koronás leopárdfej, Szlavóniáé 2 ezüst pólya között csillag alatt futó nyest, Halicsé 3 aranykorona, Szerbiáé fekete vadkanfő. Erdély ~e önmagában is összetett: a vörös sávval vágott pajzs felső mezején kék alapon vörös nyelvű, aranycsőrű fekete sas, tőle jobbra arany színű nap, balra ezüst hold. Az alsó mezőben 7 vörös ormú vár. - II. Lipót uralkodása idején hozták létre az első szabályos m. nagycímert, mely alapformájává vált minden későbbi ~nek: a középpajzsba kerültek Horváto., Dalmácia, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Kunország, Lodoméria, Galícia és Bulgária jelképei, a legnagyobb alappajzson Erdély, valamint a német-osztrák mellékcímerek láthatók, a legkisebb, középső pajzsban Mo. koronás, vágásos, kettős keresztes címere. 1874. II. 9: kir. rendeletben állapították meg a m. polg. ~ 1946-ig élő alakját. Eszerint a kiscímer hasított pajzs, az egyik félen vörös, fehérrel hétszer osztott, a másik félen vörös alapon, zöld hármashalomra illesztett aranykoronából kiemelkedő kettős kereszt. A középcímer középpajzsában a kiscímer, körben sorrendben Dalmácia, Horváto., Szlavónia, Erdély, Fiume (négyszer osztott pajzs, alul benyúló ékkel). A nagycímeren még a középpajzs kiscímerében egy további szívpajzs található, mely veres cölöppel hasított aranypajzs, elől koronás vörös oroszlánnal, hátul vörös harántpólyán 3 ezüst csonka rigó. Egyébként minden olyan, mint a középcímeren. Mindhárom címeren Szt István koronája van a címerre illesztve, a címertartó két lebegő angyal. - A köztudatba Kossuth-címer néven bekerült ~ a korona nélküli kiscímer, melyet 1849: a Függetlenségi Nyilatkozat természetes következményeként fogadtak el az áll. jelképének. 1918. X. 31: az őszirózsás forr. újra a korona nélküli kiscímert használta; a közt. kikiáltása után természetes volt a korona nélküli címer használata. A Horthy-korszak állama visszatért a koronás kis- és középcímerhez. A 3. közt. 1946. II. 1: megint a Kossuth-címert tekintette áll. jelképnek. - 1949: az alkotmány egy, a heraldikusok által visszautasított, előzmény és hagyományok nélküli, a címertan alapvető szabályait sem követő jelvényt, a Rákosi-címert avatta ~-ré: búzakalászok által közrefogott kék mezőben egymásra fektetett búzakalászra, sarlóra és kalapácsra a címer tetején ülő vörös csillag arany sugarakat bocsát. M. jellegét egyedül a búzakalászokat lazán összefogó piros-fehér-zöld szalag próbálta igazolni. Heraldikai szempontból nem tekinthető címernek, nemz. jellege kérdéses, hiszen alig különböztethető meg a szovjet közt-ok, az SZU és a legtöbb szoc. orsz. ez időben kreált ~eitől. Az 1949-es ~ megalkotásának - a szovjet mintán túl - fő célja nyilván a munkásság, a dolgozó nép hatalomra jutásának hangsúlyozása volt. 1956. X. 23: a forr. a Kossuth-címer harmadik feltámadását hozta. 1957. V: a szakértők közreműködésével igazították a Légrády Sándor bélyegtervező készítette címert a heraldikai szabályokhoz: a sarló és a kalapács helyébe aranykeretes, vörössel, fehérrel és zölddel vágott pajzs került, a csillag központi szerepe mérséklődött és csak sisakdíszként szerepelt, a két búzakévét már végig nemzeti színű szalag fonja át. (A köznyelv ezt nevezte Kádár-címernek.) - 1988: társad. mozg. indult a hagyományos m. ~ visszaállításáért, ami 1990: elérte célját. M.B.

Ivánfi Ede: Mo. címerei. Pest, 1869. - Turul 1917. (Dőry Ferenc: Mo. czímerének kialakulása) - Donászy Ferenc: Az Árpádok címerei. Bp., 1937. - Bertényi Iván: Kis m. címertan. Uo., 1983. - Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei. Uo., 1987 - Laszlovszky József: A m. címer tört-e. Uo., 1989.