Magyar Katolikus Lexikon > A > állás


állás, felállás: testhelyzet, az Isten iránti tisztelet szent jele. - A vallástört. tanúsága szerint az áldozatbemutatás mindenütt állva történt. Az ósz-i főpap a papsággal együtt állva áldozott (Sir 50,13). Az egyh-ban a lit-t végző pap mindig állt. Az ősegyh-ban a hívek az adományokat állva adták át, vasárnap és a húsvéti időben imádság közben is álltak, hogy ezzel is a föltámadásra emlékezzenek. - Kezdetben a teljes zsolozsmát állva mondták, később az imádkozók iránti irgalmasság (misericordia) megengedte, hogy egyes részek kivételével leüljenek. Ma a zsoltárokat záró kis →doxológiára állunk fel. - A mai lit-ban a sztmisében állunk a pap bevonulásától ált. a könyörgésig, az allelujától az evang. végéig, a hitvallás, az egy. könyörgések, a Miatyánk és a befejező áldás alatt. Állva imádkozzuk az →Úr angyalát és a →Mária-antifónákat. **

LThK I:44.