Magyar Katolikus Lexikon > A > áldozati lakoma


áldozati lakoma: kultikus étkezés. - Több fajtája van: 1. theofágia v. hierofágia: a résztvevők szakrális étel és ital fogyasztásával istenséget v. természetfölötti erőt vesznek magukhoz; 2. szövetségi lakoma, melynek résztvevői együtt esznek és isznak, s ezáltal egymással kerülnek kapcsolatba; 3. communio lakoma, melyen az emberek az istenséggel együtt esznek és isznak és így egyesülnek vele; 4. az istenségnek ajánlott lakoma. - Az ósz-i kultuszban az 1. típus hiányzott, csak a húsvéti lakoma emlékezetett rá. A 4. típus csak jelképesen (→kitett kenyerek), és csak bizonyos értelemben fordult elő →ételáldozat, →italáldozat). A 2. és 3. típusú kultikus étkezés gyakoribb volt. Az ünnepélyes lakoma fontos szertartásrésze volt a →szövetség megkötésének (Ter 26,28-30; 31,46.54; Józs 9,14; 2Sám 3,20), és a kir. beiktatásának is (1Sám 11,15; 1Kir 1,9.25; 3,15), amit úgy tekintettek, mint szövetségkötést a kir. és a nép között. Azok, akik ugyanazt az ételt ették, ókori felfogás szerint ugyanannak a →vérnek és életerőnek váltak részeseivé és így összekapcsolta őket egy szakrális kötelék. A 3. típust az a szövetségi lakoma képviseli, amelyre Jahve Mózest, Áront, Nadabot, Abihut és a 70 vént a szt hegyen meghívta (Kiv 24,1-11). Uehhez a típushoz tartozik az ún. →hálaáldozat v. béke-, ill. közösségi áldozat is, melyeknek az ~ fontos részét alkotta (Lev 3; 19,5-8; 22,29; MTörv 12,27; 1Sám 1,4.9; 2,13-17; 9,12; 11,15; 20,6; 2Sám 15,12; 1Kir 3,15). Ilyen áldozat bemutatásakor a föláldozott állat egy részét az istenségnek ajánlották fel; a többi részét - miután a pap megkapta a járandóságát - elfogyasztották az áldozat bemutatói. Az áldozati állat közös elfogyasztása a szentélyben, Jahve jelenlétében, közösséget hozott létre Isten és az ~ n részt vevök között, ezért ilyen áldozatot gyakran a család, a törzs v. a település ünnepei előtt mutattak be, az összetartozás tudatának fölelevenítésére és megerősítésére (1Sám 20,6; 9,12.22-24). Az első termés bemutatásakor is tartottak ~t Jahve színe előtt (MTörv 12,6). - Az ÚSz-ben Szt Pál az Eucharisztiát, az Úr vacsoráját (1Kor 11,20) ~ként állítja elénk (10,16-22), mely Krisztus testének és vérének közösségét (koinónia) hozza létre, lehetővé teszi, hogy a hívő kapcsolatba kerüljön Krisztussal, ahogy Izr. fiai kapcsolatba kerülhettek az ~ révén az oltárral (Istennel), s ahogy a pogányokat is kapcsolatba hozta az ~ a gonosz lelkekkel, akiknek Pál szerint az áldozatot a pogányok bemutatták (10,18.20). A Krisztussal való közösség azonban, amely az eucharisztikus lakomán való részvétellel megvalósul, kizárja a gonosz szellemekkel való asztalközösséget, a pogány ~kon való részvételt. Emellett, mivel a hívők az Eucharisztiában ugyanazt a kenyeret, Krisztus testét eszik, bármennyien vannak is, egy testet alkotnak. - Az euch. ~tól gondosan meg kell különböztetni az →agapét. **

BL:42.