🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > ádvent
következő 🡲

ádvent (a lat. adventus, 'eljövetel' szóból): 1. az →egyházi év első része, a →karácsonyt előkészítő időszak. A mai róm. lit-ban a XII. 25. előtti 4 vasárnap és a közéjük eső 18-24 hétköznap. A 4. sz: a →gallikán liturgia területén alakult ki. Amikor még →vízkeresztkor kereszteltek, a keresztelésre szóló 3 hetes előkészületi idő volt. Az 5. sz: XII. 25. előtérbe került, s az ~ átkerült karácsony elé és megnyúlt: 6 hetes lett (Szt Márton napjától XII.24-ig tartott). Róma az 5. sz:, vsz. Szt Simplicius p. idejében fogadta be 4 vasárnapos változatában. Alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt. Az írországi ktori lit- ban az ~ az ítéletre érkező Krisztus várásával gazdagodott, s ezt hozták magukkal az ír misszionáriusok. A kk-ban a 4 vasárnap további jelentéssel bővült, az Úr 4 eljövetelét állítja szemünk elé: először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor jön el, és készülni kell az eljövetelére. - Az ~ kiemelkedő napjai a 3., Gaudete vasárnap és a XII. 17-24. közötti hét. A Mária-tiszt. megnyilvánulásai a →hajnali misék és az →Ó-antifónák - Az Úr eljövetelére bűnbánó lélekkel készülünk, régebben ezért az ~ böjti idő volt. K-en XI. 15-től, a gallikán lit. ter-én XI. 11-től (→Márton napi lúd) böjtöltek. A latin egyh. egyéb területein csak hús- és tejterméktilalom volt. Az Osztr-M. Monarchia ter-ére XIV. Kelemen 1774: csak a szerdai, pénteki és szombati szigorú böjtöt írta elő, ami 1918-ig volt érvényben. 1956-ig 24-e, karácsony vigiliája volt szigorú böjti nap. - 2. ~i népszokások. Az ~i időszak kezdetét sokáig harangszóval jelezték. A korábban heti 3, majd 2 napos (szerdai és pénteki) ~i böjt és a szombati hústól való tartózkodás hagyományőrzőbb vidékeken még a 20. sz. közepén is szokásban volt az idősebbek körében. Egyes adatok szerint ezeket a böjtöket még a Nyíregyháza környéki ev. tirpákok is megtartották. A legutóbbi évtizedekig kerülték az ~i időszak alatt a zajos mulatságokat, táncot, lakodalmat sem tartottak. llyenkor számos kocsmában csak utasokat szolgáltak ki. Az ~ hagyományos vallásos alaphangulatát Közép-Eu-szerte a hajnali mise, a roráte jelenti. Sok helyütt szokás volt, hogy a gyermekek énekszóval, csengetéssel költögették a híveket, hogy a sztmisére odaérjenek. A rorátéhoz nagyszámú hiedelem és mágikus eljárás is fűződik. - Az ~i időszak jellegzetes hagyományai közé tartoznak az adventölés (→kántálás) és a →szálláskeresés. Ugyancsak erre az időszakra esik több jeles nap, amelyeknek népi hagyományköre kisebb-nagyobb mértékben vallásos elemeket is tartalmaz (András, Borbála, Miklós, Luca). Ekkor van a téli napforduló ideje is, amely a téli időszak vallásos mágikus népi szokáshagyományának nagy részén érezteti hatását. - A legújabb kor ~i szimbóluma az ~i koszorú. 1840: J. H. Wichern ev. lelkész imatermében felfüggesztett egy szekérkereket, s rajta minden nap egy gyertyával többet gyújtott meg, és a falakat fenyőgallyal díszítette. Később a kereket koszorúvá alakították a köréje font fenyőgallyakkal. 1930-40: kat. körökben is terjedni kezdett. Egy másik ilyen szimbólum Iz 11,1 alapján a gyertyával díszített gyökér →életfa jelentéssel. **-B.E.

1. Pallas I:112. - Radó 1961. II:1102. - 2. Württembergisches Jahrbuch f. Volkskunde 1970. (H. Bausinger: Der Advent) - Bálint 1976:12. - MNL I:33. - Újváry Zoltán: Népszokások és színjátékok. Debrecen, 1979. - Múzeumi Kurír 1983. (Lukács László: Adventi koszorú)

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.