🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kántálás
következő 🡲

kántálás, kantáció: énekes, verses köszöntés. - Az újkori diákság énekes alamizsnagyűjtése, ill. ünnepi énekes köszöntése. Mo-on a 16. sz: alakult ki, főleg a prot. isk-k körében. Fénykorát a 18. sz: élte. Ezt a szokást a ref. isk-k 1800 u. megszüntették. A népéletben a karácsonyi →ostyahordás, ill. a →Balázs-járás, →Gergely-járás, →pünkösdölés stb. szokásokban él tovább. **

A m. zene évszázadai 2. köt. Bp., 1961. (Szabolcsi Bence: A 18. sz. magyar kollégiumi zenéje) - ZL 1965. II:198. - MNL III:27. - Brockhaus II:265.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.