Magyar Katolikus Lexikon > A > Állam és Egyház közti megállapodás


Állam és Egyház közti megállapodás, 1950. aug. 30.: a Magyar Népköztársaság által a Magyar Püspöki Karra kényszerített egyezség. - 1945. III. 29: meghalt Serédi Jusztinián prím. IV. 4: Rajk László belügymin. föloszlatta a kat. egyes-eket. 1947: a 33. tc. megszüntette a kat. vallás kiváltságos helyzetét, és egyenlővé tette a többi felekezettel. 1948. II. 14: Ortutay Gyula kultuszmin. tárgyalást kezdeményezett az isk-k államosításáról, de a ppi kar elzárkózott. Május végére megegyezés született a kormány és a prot. egyházfők között, mely szerint az isk. hitokt. kötelező marad, a nagymúltú koll-ok egyh. kezelésben és tulajdonban maradnak. V. 29: a ppi kar levélben kérte a kultuszmin-től, hogy kormánynyilatkozat vegye le a napirendről az isk-k államosításának ügyét, állítsák vissza a feloszlatott egyes-eket. Válaszában 1948. VI. 4: Ortutay azt követelte, hogy a prot. egyh-akhoz hasonlóan a MPpK ismerje el a M. Közt. kormányát és addigi intézkedéseit, főként a földreformot és a 100 fő feletti üzemek államosítását. Rákosi Mátyás a prot-okkal azonos feltételek szerinti megegyezést ajánlott, s 16 középisk. megtartását ígérte. VI. 3: Pócspetriben egy rendőr halálosan megsebesült, minek megtorlásaként a segédjegyzőt halálra ítélték és kivégezték, Asztalos János plnost mint felbujtót életfogytiglani börtönre ítélték. VI. 12: a MPpK körlevélben hozta hívei tudomására, hogy a 2334.k. szerint kiközösítést vonnak magukra azok, akik az államosítási törv-re szavaznak v. annak végrehajtásában közreműködnek. Ennek ellenére VI. 16: a parlament elfogadta a 33. tc-et, mely kat. részről 2828 népisk-t, 10 kereskedelmi, 8 ipari, 4 mezőgazdasági középisk-t, 35 fiú- (10 piar., 9 bencés, 5 ciszt., 5 prem. stb.) és 14 lánygimn-ot, 92 polg. isk-t, 2 nőnevelő int-et, 5 óvónő-, 7 tanító- és 26 tanítónőképzőt, 2 tanárképző főisk-t és 1 jogakad-t (egri) államosított. A prím. VI.19: körlevélben ítélte el az államosítást, a ppi kar pedig 5001/1948. sz. rendeletével megtiltotta az egyháziaknak az államosított isk-kban való munkavállalást. Ezzel 456 szerz. és 1927 szerznő lépett ki a tanításból. Az esedékes →ad limina látogatásra csak Czapik Gyula, Hamvas Endre és Bánáss László utazhatott Rómába. Fölmerült, hogy a Sztszék ap. vizitátort küld Angelo Rotta személyében, de a m. hatóságok nem adtak neki vízumot. A p. ezért rendkívüli felhatalmazásokat adott a prím-nak, hogy a proletárdiktatúrával szemben képviselhesse a m. egyh-at. Czapik Gy. és Bánáss L. a prím-sal szemben a megegyezés híve volt. - X. 7: a kormány megegyezett a ref. és unit., XII. 14: az ev. egyh-zal. XI. 19: letartóztatták a prím. titkárát, →Zakar Andrást. XI. 30: →Szekfű Gyula, →Cavallier József és →Kodály Zoltán levelet írt a prím-nak, melyben az új áll. berendezkedés elismerését és a modus vivendi elfogadását ajánlották. A prím. XII. 8: fogadta őket, de a kérést, s azt, hogy mondjon le és menjen Rómába, elutasította. XII. 26: hűtlenség, a közt. megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés gyanújával a prím-t letartóztatták. XII. 30: a bíb-koll. dékánja, 1949. I. 2: a p. tiltakozott az eljárás ellen. A prím. perét II. 3-8: tárgyalta a bpi népbíróság, s őt mint fővádlottat életfogytiglani börtönre ítélték. A ppi kar elnöke Grősz József lett, s a Sztszék II. 13: ráruházta a korábban adott meghatalmazásokat. Czapik Gyula kezdeményezésére jan. elején tárgyalás kezdődött a kormány és a ppi kar képviselői között, de Róma ezt betiltotta. A ppi kar V. 5-i nyilatkozata felszólította a híveket választói joguk gyakorlására, s ezt Rákosi az „első komoly lépésként” üdvözölte. VIII. 18: az ogy. elfogadta az új alkotmányt, mely szerint „a Magyar Népköztársaság biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának módját. A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól.” Az 5/1949. sz. törv-erejű rendelet bevezette a fakultatív hitokt-t. A ppi kar IX. 8: körlevelében tudomásul vette a helyzetet, és figyelmeztette a szülőket a hitokt-ra való beiratási kötelezettségükre. Az egyes-ek és társulatok feloszlatása, ill. megszüntetése után XI: a →Szent István Társulatot is fel akarták oszlatni; ettől csak azért álltak el, nehogy áll. kiadó kényszerüljön az elengedhetetlenül szükséges kv-ek kiadására. Az áll. és az egyh. kapcsolatának alapkérdése az volt, hogy a ppi kar elismeri-e a M. Népközt-ot, a papság leteszi-e az →államesküt, amit a Minisztertanács X. 22: elrendelt, és csatlakozik-e →békemozgalomhoz. 1950. IV. 25: szólították fel a ppi kart a stockholmi békefelhívás aláírására. A ppi kar IV. 28-i konferenciáján ezt minden egyh. személy nevében megtagadta. Ettől kezdve az egyh. mint „klerikális reakció” lett a komm. párt pol-jának célpontja. Nem tudtak napirendre térni afelett, hogy a kat. egyh. a világegyh. része, pp-ei, szerz-ei nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, és Rómának közvetlen beleszólása van a hívők életébe. Szerintük a Vatikán az imperialisták, a szocializmus fő ellenségének oldalára állt, s az ellenségeskedés nyilvánult meg a békefelhívás aláírásának megtagadásában is. Az alsópapság körében kapott aláírásokkal azt próbálták bizonyítani, hogy vannak „haladó erők” az egyh-ban is. A pp-ök legfőbb bűnének az állameskü megtagadását, a reakció élcsapatának a szerz-eket tartották. A Magyar Dolgozók Pártja 1950. I. 1-i határozata feleslegesnek nyilvánította a szerzetesr-eket mint „a klerikális reakció agitátor apparátusát”. Célul tűzte ki a pp-ök eskütételét, a ppi kar személyi átalakítását, a beleszólást a ppi kinevezésekbe, a hittud. karoknak az egyetemekről való leválasztását és azt, hogy a párttagok ne járjanak tp-ba, gyermekeik ne vegyenek részt hitokt-ban. A párt közp. vezetőségének titkársága VI. 14-i bizalmas utasításában előírta e célok megvalósítását, s ezen belül azt, hogy a „békemozgalmat fel kell használni a kat. alsópapság és a felső vezetők szembeállítására”. VI. 7: éjszaka megkezdték a szerz-ek elhurcolását. 2 éjjel Szentgotthárdról és a jug. határ mellől 320 szerz-t, s közel 700 apácát, VI. 18: éjszaka (ezt nevezték a „begyűjtés éjszakájának”) főként Bp-ről közel 2000 szerz-t és apácát vittek el. Ennek hatására VI. 20: Grősz J. levelet írt Darvas József vallás- és közokt-ügyi min-hez, tárgyalást javasolva az egyh. és a szerz-ek elleni intézkedésekről. A ppi kar részéről tárgyalásra javasolta Czapik Gyulát, Hamvas Endrét, Sárközy Pált, Sík Sándort és Schrotty Pált. Darvas a levelet továbbította Rákosinak. A Minisztertanács a tárgyalások megkezdésére VI. 28-t tűzte ki. Kérték, hogy Grősz is vegyen részt azokon. VIII. 30-ig 8 tárgyalás volt.

- A Csehszlovákiában ekkor már megszervezett békemozg. gyűlésein Balogh István és Horváth Richárd vettek részt. A látottak alapján Beresztóczy Miklóssal ők kezdték meg a m. békemozg. szervezését. Miközben a ppi kar és az áll. képviselői még tárgyaltak, VIII.1: a bpi tudegy. aulájában megtartották az első →békegyűlést. Közel 300 meghívott jelent meg. Darvas a gyűlést az alsópapság demokratikus elemeinek őszinte megnyilvánulásaként értékelte. A résztvevők elfogadtak egy felhívást, mely 5 pontban foglalta össze az egyházhoz és a m. államhoz való hűségüket: 1. akarják az egyh. és az áll. közötti sürgős és teljes megegyezést; 2. nem akarják, hogy az egyh-at a reakció felhasználhassa céljaira; 3. egyhangúlag csatlakoznak a stockholmi békefelhíváshoz; 4. tiltakoznak az atomfegyverek ellen; 5. szükségesnek tartják, hogy az áll. támogassa a néphez hű papságot és szerz-eket. - Bár a pp-ök kiközösítéssel fenyegették meg a mozg-ban résztvevőket, az áll. hatalmi támogatása életben tartotta a békemozg-at. - Az áll. és az egyh. közti tárgyalások két főszereplője Rákosi és Czapik volt. Czapik érs. a szerzeteskérdést akarta rendezni, Rákosi viszont csak az ált. megegyezés részeként volt hajlandó beszélni erről. Róma helytelenítette a tárgyalások megkezdését, mert az ügyben a Sztszék volt az illetékes. 1950. VII. 30: Grősz J. és Darvas J. a köv. okmányt írták alá: „A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar attól az óhajtól vezérelve, hogy az állam és a katolikus egyház békés együttélését biztosítsák és ezzel a magyar nép egységét, építő munkáját, hazánk békés fejlődését előmozdítsák, tárgyalásokat folytattak, és a következő megállapodást kötötték: I/1. A püspöki kar elismeri és állampolgári kötelességének megfelelően támogatja a Magyar Népköztársaság államrendjét és alkotmányát. Kijelenti, hogy az egyház törvényei szerint eljár azok ellen az egyházi személyek ellen, akik a Magyar Népköztársaság törvényes rendje és kormányának építő munkája ellen fellépnek. - 2. A püspöki kar határozottan elítél minden, bárhonnan jövő, a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendje ellen irányuló felforgató tevékenységet. Kijelenti, hogy nem engedi meg a hívők vallásos érzületének, valamint a katolikus egyháznak államellenes politikai célokra való felhasználását. - 3. A püspöki kar felhívja a katolikus hívőket, hogy mint állampolgárok és hazafiak, minden erejükkel vegyék ki részüket abból a nagy munkából, amelyet a népköztársaság kormányának vezetésével a magyar nép egésze végez az ötéves terv megvalósításával az életszínvonal emeléséért és a szociális igazságosság érvényesítéséért. A püspöki kar különösen arra hívja fel a papságot, hogy ne fejtsen ki ellenállást a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalommal szemben, mert az mint önkéntes szövetkezés az emberi szolidaritás erkölcsi elvén alapszik. - 4. A püspöki kar támogatja a békéért folyó mozgalmat. Helyesli a magyar népnek, a Magyar Népköztársaság kormányának a béke megvédésére irányuló törekvéseit, elítél minden háborús uszítást, elítéli az atomfegyver használatát, és ezért az emberiség ellen elkövetett bűncselekményben bűnösnek tekinti azt a kormányt, amely először használja az atombombát. - II/1. A Magyar Népköztársaság Kormánya a népköztársaság alkotmányának értelmében biztosítja a katolikus hívek számára a teljes vallásszabadságot, ugyancsak biztosítja a katolikus egyház számára a működési szabadságot. - 2. A Magyar Népköztársaság Kormánya hozzájárul 8 katolikus egyházi iskola (6 fiú és 2 leányiskola) visszaadásához, valamint ahhoz, hogy a katolikus egyházi iskolákban a tanítás ellátására szükséges megfelelő számú férfi és női tanítórend működjék. - 3. A Magyar Népköztársaság Kormánya a többi vallásfelekezettel már megkötött megegyezés szellemében kész gondoskodni a katolikus egyház anyagi szükségleteinek fedezéséről oly módon, hogy 18 éven át, tehát addig, amíg a katolikus egyház saját forrásaira támaszkodva maga tudja fedezni anyagi szükségleteit, három-, ill. ötévenként arányosan csökkenő mértékben megfelelő összeget utal ki katolikus egyházi célokra. A Magyar Népköztársaság Kormánya az anyagi gondoskodás keretén belül külön súlyt helyez a lelkészkedő papság megfelelő létminimumának biztosítására. - Fenti megállapodás gyakorlati végrehajtására paritásos bizottságot kell alakítani a Magyar Népköztársaság Kormányának és a Püspöki Karnak a megbízottjaiból.” - Az egyezmény szövegét a Magyar Közlönyben nem tették közzé, mert jogi jellege tisztázatlan volt. A Kis Újság IX. 1-i száma közölte. A ppi kar a megállapodás megkötését IX. 27: körlevélben tudatta a hívőkkel. Róma szerint a ppi kar a Sztszék illetékességi körébe tartozó lépést tett, ezért nem ismerte el az egyezményt. A megállapodás egyik alapvető következménye a →szerzetesrendek felszámolása lett, melyről Darvas IX. 1: levélben értesítette Grősz Józsefet. A VKM-ról leválasztották a vallásügyekkel foglalkozó I. és II. ügyosztályt, s az áll. és a felekezetek közti megegyezések megvalósítására 1951. V: felállították az →Állami Egyházügyi Hivatalt. Czapik érs. e hivatalhoz pol. összekötőnek Cavallier Józsefet nevezte ki, akinek →Esty Miklóssal is konzultálnia kellett. - Az 1950. é. ~t 1964: egy részleges megállapodás követte. 1990. II. 6: az ~t felbontották: „A Magyar Köztársaság Minisztertanácsa és a Magyar Katolikus Püspöki Kar - figyelembe véve, hogy az Országgyűlés alkotmányerejű törvényt alkotott a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról - a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar Püspöki Kar között Budapesten 1950. VIII. 30: létrejött megállapodást a mai nappal felbontja.” A nyilatkozatot Németh Miklós miniszterelnök és Paskai László prím. írta alá. 1990. II. 9: Agostino Casaroli bíb. államtitkár és Németh M. aláírták a Sztszék és a m. áll. közti diplomáciai kapcsolat újrafelvételét. - A ref., az ev., az unit. és az izr. felekezet és a m. állam között 1948: létrehozott megállapodásokat 1990. III. 19: bontották fel. **