Magyar Katolikus Lexikon > A > Ábel


Ábel (a héb. hebel, 'mulandóság', v. az asszír aplu, ill. a sumér ibila, 'fiú', esetleg az arab habila, 'a fiútól megraboltnak lenni' szóból): Ádám és Éva 2. fia, Kain öccse (Ter 4,2). - Mint az első pásztor Istennek tetsző áldozatot mutatott be (4,4). Hogy áldozata miért tetszett Istennek, az a Ter szövegéből nem derül ki, de föltehetően azért, mert Izr. fiainak egyik ősi hagyománya szerint Istennek a letelepedett életformával ellentétben a nomád életmód volt tetszésére. Ez a versengés egy sumér szövegből is kimutatható. ~t bátyja, a földművelő →Kain irigységből megölte (4,8; Bölcs 10,3). - Az ÚSz-ben a nomád pásztorok és a letelepült földművelők közti ellentét háttérbe szorult, uakkor az ellentét valláserkölcsi színezetet kapott. Kain már nem azért gyűlöli ~t, mert Isten megáldotta (termékenyebb volt a földje), hanem hitéért (Zsid 11,4) és igaz voltáért (1Jn 3,12). Így ~ a keresztény vértanúk mintaképe (Mt 23,35; 1Lk 11,50) és Krisztus előképe (Zsid 12,24). - Áldozatát és halálát gyakran ábrázolták. (→Kain és Ábel) **

BL:5.

Ábel Ferenc, SJ (Maniga, Nyitra vm., 1722. júl. 9.-Eperjes, 1784.): tanár, hitszónok. - Eperjesen és a kassai gimn-ban tanult. 1740: lépett a JT-ba, a fil-t Kassán, a teol-t 1751: Nagyszombatban végezte, a fil. dr-a. Grácban, Győrben és Nagyszombatban 1758: a fil., 1760: az etika és term-jog tanára. A JT föloszlatása után Eperjesen hitszónok. - M: Betulia pia Judithae fraude servata. 1-2. k. Kassa, 1749-50. - Uceni krestanské v otázkach a odpovedách. Nagyszombat, 1762. Cz.K.

Szinnyei I:15. - Zemplén 1964:154.