Magyar Katolikus Lexikon > Ü > üröm


üröm (gör. cholé, apsintos, lat. Artemisia herba-alba): a fészkesvirágzatúak családjába tartozó növény, fehér virágú, kellemetlen szagú cserje, keserű gyógynövény. A népi szólás szerint erőt és fáradhatatlan kitartást köcsönöz. – A Szentírásban minden undorítónak, keserűnek, később mérgezőnek is a neve, ill. foglalata (MTörv 29,18; Péld 5,4; Jer 9,15; 23,15; Siral 3,15–19; Ám 5,7; 6,12), az ítélet és büntetés eszköze, a törvényszegő és az átok szimbóluma. A Jel 8,10: az égből lehullott csillag neve (gör. Apszintosz). – A 9 helyen előforduló héber laanáh (keserű) azonosítása bizonytalan. A többnyire →epének is fordított szót (amely átvitt értelemben haragot, mérget, keserűt vagy keserű italt is jelentett) a különböző fordításokban lett ~. A keserű növények közül leginkább a foltos bürök és az ~fajok jöhetnek szóba. Mivel a foltos bürök nedve az egyik legismertebb méreg volt az ókorban, amire vsz. a Mt 16,18 is utal, fogyasztásra és gyógyászati célokra csak az ~félék jöhettek szóba. Lehetséges azonban, hogy a héb. kifejezést keserű ízük miatt mindkét nemzetségre használták. Az eredeti szövegekben egyedül a Jel 8,10: találjuk meg az ,apszinthosz’ szót. Ez minden bizonnyal az itt élő ~fajok, esetleg hasonló gyógynövények keserű ízű, de igen hatékony párlata v. teája, amelyek vértisztító, gyulladáscsökkentő, bőrfiatalító, féreghajtó és lázcsillapító hatása régóta közismert volt. A szárított ~ igen eredményes rovarűző szer is. – A címfaj mennyiségénél és elterjedtségénél fogva a legvalószínűbb alapanyaga lehetett a helybeli ,abszint’ tartalmú keserű italkészítményeknek. Az ~félék egy- v. kétéves, ill. évelő, fehér v. szürkelombú, igen keserű ízű lágyszárúak v. törpecserjék. Vsz. gyógyhatásuknak köszönhető, hogy az állatok, főként a kecskék kellemetlen ízük ellenére is legelik. A nemzetség angol nevét erős féregűző teájáról kapta, amelyet szárított fiatal hajtásaiból főznek. A sivatagi ~ 40 cm magas, tövétől dúsan elágazó, sűrűn szőrös, aromás illatú, szeldelt levelű, szürkészöld törpecserje, amely tél végére lehullatja rendes leveleit és apró pikkelyszerű nyári leveleket hoz. Kis, fészkes virágzata ősszel nyílik. Szőrbóbitás terméseit a szél szállítja a sivatagban. – K-en, ahol a keserű növényeket mérgezőnek tartják, az ~ a bánat és szerencsétlenség szimbóluma.   **–R.É.

Lipffert 1976:53. – BL:1896. – KML 1986:314. – Kereszty 1998:115.