Magyar Katolikus Lexikon > Ö > ősiség


ősiség, 895. (1351. dec. 11.)-1848. ápr. 11. (1853. máj. 1.): a →honfoglalás korától élt földbirtoklási jogszokás, majd a magyar nemesi birtok nemzetségen, ill. családon belüli örökítését biztosító törvény. - A vezérek földfoglalásáig, a 108 →nemzetség szállásterületére osztásáig vezették vissza a M. Királyságban a föld tulajdonjogát. E nemzetségeket egészítették ki a később érkezett, nemzetségi jogokat megkapó, befogadott (honosított) idegenek. A nemzetségek szállást (descensus) kaptak, melynek földjét az egész nemzetség közös tulajdonaként századokon át közösen birtokolták. A 13. sz. végétől az osztás családonként történt, de a nemzetségi hagyomány az örökösödésben tovább élt. - Az ősi birtokot (ami elődeitől törvényes örökség után reá szállt) megkülönböztették a más módon szerzett ún. →szerzeményi birtoktól (acquisitum). Az ősi birtok (aviticum) a családban öröklődött (akár leányágon is), szabadon csak akkor rendelkezhetett vele az örökhagyó, ha nem maradt jog szerinti örököse. A szerzeményi birtokot tulajdonosa szabadon adhatta-vehette. - A szokásjogot 1351. X-XII. 11: a budai ogy-en I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342-82) az →Aranybulla megerősítésekor - annak 4. tv-e kivételével - iktatta törvénybe. A gyakorlatban élő, szokásjogot törvényesítette, az ősi vagyon a család tulajdona, amit a mindenkori birtokosa csak kötöttségekkel kezelhetett. Csak különleges jogcímekkel lehetett elidegeníteni (pl. rabságból kiváltani, halálbüntetést megváltani), ezt megelőzően az örökösöknek az öröklés sorrendje szerint, a nem osztályos rokonoknak, azután a szomszéd birtokosoknak megvételre föl kellett ajánlani. A család kihalása esetén a közös nemzetségi ős, más családbeli leszármazottai örökölték az elhaltak vagyonát. Ha nem ezt az utat követték, az örökös jogú rokon ill. leszármazottai - a jogosultság el nem évülése miatt - évszázad múlva is visszaperelhették. Az ősi birtokra nem lehetett adósságot fölvenni, 32 évnél tovább zálogban tartani. - A 19. sz. napóleoni háborúkat követő gazd. életben az ~ a hitelezés fő akadálya lett, →Széchenyi István gazd-pol. műveiben érintettként is javasolta megváltoztatását. Az ~et az 1848:15. tc. elvileg eltörölte (→márciusi törvények), a Földmívelési Min-ot bízta meg a törv. kidolgozásával és ogy. elé terjesztésével. Ezért a gyakorlatban csak a Bach-korszakban 1852. XI. 29: az →ősiségi pátens szabályozta, 1853. V. 1. hatállyal szüntette meg. 88

Mozaik. Lipcse, 1844. (~) - Zalay Alajos. Néhány szó az ~ és a körüle teendők iránt. Tekintettel Gosztonyi Miklós úr röpiratára. Pest, 1847. - Mészáros Károly: Ogy. teendőink. 1. füz. Birtok- és jogviszonyainkról. Magyaróvár, 1848. - Peláthy István: Szózat az ~ dolgában. Pest, 1851. - Kassay Adolf: Polg. törvénykezési iromány-példák, az új polg. perrendtartás úgy az ~ rendszabályainak rövid kivonatú magyarázatával birák, ügyvédek s felek számára. 1. füzet. Buda, 1853. - Hajnik Imre: Mo. az Árpád kir-októl az ~ megállapításáig és a hűbéri Europa. Pest, 1867. - Horváth M. II:268. - Adalékok a m. törvényekhez. - 1852. nov. 29-én kelt ~ nyílt parancs. - 1853. márc. 2-án kelt úrbéri nyílt parancs. - 1855. dec. 15-én kelt telekkönyvi rendelet. 6. kiad., az 1880. év végéig megjelent törv-ekkel. Bp., 1881. - Hóman-Szekfű II:201; III:364.