özvegyi jog (lat. ius viduale): Az özvegy az ókorban a legtöbb műveltségben vagyontárgy, mely férjének hagyatékához tartozott. Ezzel magyarázható, hogy az özvegy férje testvérére szállt, mint asszony, ha az nőtlen volt v. többnejűség volt szokásban, akár az volt ennek a célja, hogy az özvegy ne vesszen el, mint vagyon, akár, hogy az új házasságból származó gyermek fönntartsa az elhunyt nevét, akinek gyermekének tekintették (leviratus). - A m-oknál is megvolt ez az intézmény, ez derül ki I. (Szt) Istvánnak az özvegyekről szóló törv-éből, mely szerint, ha az özvegy gyermekeivel akar maradni, amíg él, álljon ez módjában a kir. engedélyéből, „és senki se kényszerítse őt új házasságra... De ha megmásítván szándékát, ismét férjhez akarna menni és az árvákat elhagyná, az árvák javaiból semmit se követeljen magának, hanem csak hozzá illő ruhát kapjon. Ha az özvegy gyermekek nélkül marad vissza és megígéri, hogy férjhezmenés nélkül özvegységben marad, legyenek birtokában férjének összes javai, és csináljon velük, amit akar, halála után szálljanak azok vissza férjének rokonaira, ha vannak rokonai, ha nincsenek, a király örököljön.” (II. 24.) I. (Szt) István e törv-e, az egyh. fölfogásnak megfelelően, az özvegyeket pártfogásba vette, nemcsak a levirátustól szabadította meg őket, hanem elhalt férjük birtokain eltartást és újabb férjhezmenetelük esetére kiházasítást biztosított nekik. A későbbi ~ is ezt jelentette. - Az özvegy, amíg férje nevét viseli, annak házában maradhat, rangjának megfelelő ellátást, és ha megint férjhez megy, kiházasítást követelhet. Ha az örökösök birtokba akartak lépni, az özvegyet megegyezéssel ki lehetett elégíteni v. bírói ítélettel megfelelő részre szorítani, ami Werbőczi idejében a →hitbér közbecsű értékének megfelelő birtokból állt. Ha a birtokból erőszakkal kitették, magát per útján visszahelyeztethette. A férje lakóhelyéről csak akkor lehetett eltávolítani, ha az vár volt, de ilyenkor más, megfelelő házat kellett neki lakásra átengedni. - Az özvegy a jószágot meg nem terhelhette. Ha károkat okozott, azt az örökösöknek köteles volt megtéríteni. Ha beruházásokat tett, azok költségét visszakövetelhette. Az okl-eket az örökösöknek tartozott kiadni, különben kiűzhették férje jószágaiból. - Az özvegyet e jog akkor is megillette, ha férjét elhagyta, kivéve, ha az egyh. törv-szék megállapította, hogy házasságtörést követett el. - Az özvegy nem volt a hitbér mértékére korlátozható, ha kiskorú gyermekei voltak, mivel azok nem követhették atyjukat az örökségben, és ha kétség merült föl, vajon a birtokok a nőket is megilletik-e és az apa leányokat hagyott hátra. Ebben az esetben az örökösöknek perelni kellett a nőnem kizárására. Az özvegy férje halálától számított 1 é. belül nem volt köteles perbe állni. - Az ~ot meg kell különböztetni az özvegyi örökléstől (successio vidualis). - Az 1810:8. tc. értelmében a jobbágy özvegyét is eltartás illette meg az örökösök részéről. **

Eckhart 1946:368.