Magyar Katolikus Lexikon > Ö > ötvös


ötvös, aranyműves, ezüstműves (lat. aurifaber, ném. Goldschmied): ősi →kézműves mesterség. - A 14. sz: céhesedett. A 17. sz. végén elvált tőle az ékszerész, majd a gyűrűműves és a pecsétkészítő. Nyers- és színarany, ill. ezüst, póris, salétrom, timsó, réz, formahomok, szépia, sav, viasz, festék, sikolópor, borszesz, faszén az anyaga. Szerszáma, eszköze sokféle: öntőtégely, -kemence, -forma, próbakő, -tű, hengermű, nyeselőpad, dróthúzópad, sokféle üllő, verő, poncoló, recéző, esztergakés, -pad, karcolótű, reszelő, véső, fűrész, vágó, lukasztó, fúró, satu, kalapács, fogó, forrasztó, hőboltkemence, hántó, csiszoló. Munkája többrétű. Válatás: a nyers(bánya)fémből kemencével színfémet művel, ezt elegyítéssel keményíti: az aranyhoz ezüstöt és rezet (karát), az ezüsthöz rezet (lat) ad. Öntés: elkészíti a kívánt tárgy öntőformáját és a folyósított fémmel kiönti. Így készít rudat, lapot is. Továbbművelés: ezeket hideg-meleg veréssel formálja, szükség szerint a hengerművel lemezel. A faragott keskeny rúdból a dróthúzópadon drótot készít; ezt sodorhatja is. Földolgozás: különféle verővel különféle üllőn veréssel nyújt, tömörít, domborít, homorít, poncolóval finomít, recézővel cifráz. Szükség szerint vés, fúr, forraszt. Fölületképzés: csiszolás, fényezés. Rátét a zománcozás: az üvegelegy és fémoxid keveréket a fölületre kenve a hőboltkemencében ráégeti. Az esetleges drágaköveket befoglalja. A kor divatja, ill. a megrendelő igénye szerint készít különféle arany, ezüst dísztárgyat, ill. más fémtárgyakat díszít ezekkel. - Az eu. hírű hazai →ötvösségnek kb. 40 önálló céhszervezete működött; az elsők már a 15. sz-tól. Védősztjük Szt Eligius pp. (~ volt). Ppi ornátusban ábrázolták, rendszerint kalapáccsal, üllő mellett ülve. B.I.-N.P.

Céhkat. 1-2. köt. 1975-76. - Bálint I:11. - Bogdán 1984.