Magyar Katolikus Lexikon > Ö > összeszedettség


összeszedettség (lat. concentratio): a lélek képességeinek és erőinek összefogottsága, egy célra irányulása; a gondolatok, szavak fölötti uralom, fegyelmezett magatartás. - Az állapotszerű ~ különösebb erőkifejtés, koncentrálás nélkül tartósan meghatározza az ember egész magatartását. Különleges helyzetekben és teljesítményekhez (vizsga, versenyek, szereplések stb.) a nagyfokú ~ nélkülözhetetlen. - Erkölcsileg az ~et az minősíti, hogy a jó v. a rossz teszi-e az embert összeszedetté (nagy ~ kell bűntettek, pl. rablás végrehajtásához is). Az ~ a külső dolgokban a gyakorlottságot, belsőleg a tudás biztos birtoklását és fölhasználását hozza magával. Az ~et gyarapítja a tanulás, a tudatos memorizálás, az →elmélkedés, zenehallgatás, a műv. tevékenység és az →imádság. - Az Istenben való ~, az →Isten jelenlétében élt élet az imádság ajándéka. Legmagasabb foka a →szemlélődés. Az imádság az értelmet Istenre irányítja, az emlékezetbe összegyűjti Isten múltbeli ajándékait, az akaratot megerősíti a jóban. Ezzel az ember begyakorolja és megtanulja, hogy a napi dolgokat a lélek szempontjai szerint rendezze el, kerülje a felesleges dolgokat, ami a figyelmet szétszórná. Az ~ben nagy szerepe van a →hallgatásnak, a fontoskodás, a felesleges külső tevékenység, beszéd, kíváncsiság (információözön) stb. kerülésének. **

Schütz 1993.