Magyar Katolikus Lexikon > Ö > összeesküvés-elmélet és a történetírás


összeesküvés-elmélet és a történetírás: A történészek nagy csoportja vállalja, hogy megfeleljen a világpolitikát irányítók elvárásának, akik önös érdekeik és terveik leplezésére meghatározták, hogy mi történt és annak mi lehet a következménye. Ennek szellemében írják a tört. tankv-eket az elemitől az egyetemekig, így természetes, hogy a tört., ami a 20. sz. első felében még a tanulóifj. egyik legkedveltebb tantárgya volt, a 21. sz-ra az egyik legunalmasabb tantárggyá vált. Az 'elvárás' elutasítóit, tudománytalannak, az összeesküvés-elmélet követőinek bélyegezve, igyekeznek kiközösíteni, kutatásaikat gátolni s eredményeik közlését minden formában akadályozni ill. azt hiteltelenné tenni. - Az I. vh. és következményeinek megtervezése, a versailles-i rendszer és Trianon rejtélye, a közös gyökerű népirtó eszmék elterjesztése, a II. vh. és a párizsi békediktátum rejtélye a fő témák, amikkel hivatalos történészek érdemben nem foglalkozhatnak. A források részben hozzáférhetetlenek és azok is maradnak, mert föltárásuk arra kényszerítené a kutatókat, hogy vizsgálják azt is, mi és miért történt a kulisszák mögött. - Az amerikai, ang., fr., ném. v. orosz hivatalos történészek az 'elvárással' nem fordulhatnak szembe, ők sem írhatják meg e témákról mindazt, amit igaznak vélnek; tőlük is elvárják, hogy mindenre a 'kényszer nélküliség' dogmáját érinthetetlennek tekintve válaszoljanak (pl. az irod. Nobel-díjas Winston Churchill tört. munkáival a legnagyobb történelemhamisító címét is megkaphatná, állításait, mivel a győztesek politikusa volt, mégis elfogadják).  Ko.I.