örmények Magyarországon: Az Árpád-korban. Az örm-ek kisebb számban Géza fejed. (ur. 972-997) óta érkeztek, birtokot és nemességet is kaptak (Kézai krónikája). A tatárjárás (1241-42) előtti okl-ek szerint Esztergomban ill. környékén örm. negyed v. legalább diplomáciai kolónia létezett. Számos más „örmény” és hasonló szót tartalmazó mo-i helynév örm. eredetét azonban okl-es forrás nem támasztja alá, azok más nevek módosult alakjai lehetnek. IX. Bonifác p. (ur. 1389-1404) okl-e 1399: megemlékezik brassói örm-ekről. 14-16. sz. feljegyzések szólnak nevezetesebb örm-ekről (Thomae esztergomi prép., egy budai főbíró, egy pesti városi elöljáró). A 15. sz: a Nagyszeben és a Vöröstoronyi-szoros között Talmács közp-tal alapított Erdélyi Örmények Földjén Márton pp-ük és ktoruk is működött. Legkorábbi tp-ainkon (Kiszombor, Karcsa, Gerény, Tarnaszentmária, Feldebrő) a kk. örm. építészet jellegzetességei ismerhetők fel. Ennek több oka lehet, pl. évszázados tartózkodásunk a Kaukázus előterében, de állítólag a nyugatiak rabolták is az örm. építészeket. Örm-ek részt vettek Buda fölszabadításában (1686). - Tömegesen csak I. Apafi Mihály fejed. telepítette be őket 1672: az Erdélyi Fejedelemségbe, mert 1671: részt vettek a Duca Vodá elleni (levert) lázadásban, így Bukovinából menekülniük kellett. A kk-ban →Ániból a Krím-fszg-re menekült örm-ek utódait előbb a tatárok Moldvába, majd vallási üldöztetések tovább sodorták. Élükön Minasz pp-kel és Tanel világi vezetővel 3000 család költözött Beszterce városba. 1697: a havasi szorosokat vitézül védték a betörő a tatárok ellen. A szászokkal való összetűzés miatt →Szamosújvárra települtek, melyet városaik (→Gyergyószentmiklós, →Erzsébetváros és →Csíkszépvíz) közül „metropolisukká” fejlesztettek. - 1763: Apponyi György gr. főispán Lengyo-ból telepített be örm-eket Máramarosszigetre, ahol akkor még más idegen kereskedő nem élt. A Szilágyságban és sok erdélyi városban és faluban is megjelentek. Kisebbségi jogokat sohasem követeltek, jogaikat pénzzel vásárolták meg, így Szamosújvárért is hatalmas összeget fizettek. Többségük nemes, sőt néhányan főnemesek voltak, de ezt Erdély nem ismerte el, sőt a szászok ellenkezése miatt honfiúsításukat is megtagadták. Kirabolták őket kurucok és labancok, sokáig éreztették velük megtűrt voltukat, lévén „csak” iparosok és kereskedők. Bár közel 50 család (néhánynak több ága) később m. nemességet szerzett, még az 1840: történt egyenjogúsításuk után is érték őket támadások. Az osztrák diplomácia a törökbarátság eszméjét hirdette és terjesztette, ezt máig mélyen elültették a m. közvéleményben, pedig szabadságharcaink menekültjei Töröko-ban internált foglyok voltak, akikkel ott az emberséges bánásmódot éppen örm-ek és más leigázott népek segítették elő. - 1684: →Verzar Oxendius, 1700-tól a p. által kinevezett szamosújvári örm. kat. pp. állította az örményeket a kat. vallás mellé. Halála után Róma csak ap. helynököt nevezett ki utódjául (→örmény katolikus püspökség kísérlete Magyarországon). - Az 1848/49-es szabharcban a hősiesen harcoló közel 70 m-örm. tiszt közül az →aradi vértanúk között végezték ki eleméri és ittebei Kiss Ernő altábornagyot és szkhárosi Lázár Vilmos ezredest. A harmadik tábornok, gidófalvi Czetz János emigrációba kényszerült, Argentínában ő szervezte meg a katonai akad-t, ott is temették el. - A 19-20. sz: a m. közélet legfelső szintjéig szerepeltek nagyrészt teljesen asszimilálódott m-örmények. A szellemi újjászületés központjában 1887-1907: →Szongott Kristóf folyóir-a, az Arménia állt, de egy sor hetilapot is kiadott a m-örmény értelmiség Szamosújváron, Erzsébetvárosban és Kolozsváron, valamennyit m-ul. Szamosújvárott 1909: létrehozták az Örm. Múzeumot, amely nagy veszteségeket szenvedett a rom. uralom alatt. A →trianoni béke után Erdélyből menekült örm-ek 1920: megalakították a Mo-i Örmények Egyes-ét, mely magába olvasztotta a K-i örm-ek Mászisz egyes-ét is, s 1926-ig jelentős felvilágosító tevékenységet fejtett ki. Az 50-es évektől minden egyes. tevékenység lehetetlenné vált. - Az 1988: alakult Arménia Népe Kulturális Egyesület az Ararát, később a m-örmények az Erdélyi Örmény Gyökerek c. folyóiratokat jelentették meg. Létrejöttek kisebbségi önkormányzatok, több régi (hasonmás) és új kv-et adtak ki, fölavatták Bpen a Deák F. u. országos közp-ot, több emléktáblát és szobrot, Bpen tartották az eu. örmények egyik első kongressz-át, a Károlyi-palotában megrendezték az igen sikeres Örményo. kincsei c. kiállítást. - Mióta azonban e két fontosabb egyes. viszonya erősen megromlott, a kult. élet megtorpant (az örm. nyelvű sajtó 2003-04: szünetel). 2004: a m. rádióban heti fél órás örm. műsor, a TV-ben havi kb. 10 perces örm. adás van a Rondó c. nemzetiségi magazin keretében. - A híres m-örmények közül néhány: Hollósy Simon (1857-1918) és Nuridsány Zoltán (1925-74) festőművészek, Vákár Tibor (1908-2002) és Ázbej Sándor (1913-98) építészmérnökök, Hollósy Kornélia (1827-90) és Moldován Stefánia (1931) operaénekesek, Csiky Gergely (1842-91), Petelei István (1852-1910) és Bányai Elemér (1873-1915) írók, Mály Gerő és Agárdy Gábor (1922-) színészek, Issekutz Béla (1886-1979) gyógyszertan-professzor, Patrubány Gergely (1830-91), Bp. első tiszti főorvosa, Tarisznyás Márton néprajzkutató (1927-80), Jakabffy Elemér m. nemzetiségi politikus, Pongrátz Gergely szabadságharcos, Lászlóffy Csaba és Aladár erdélyi költők. - 1849: az erdélyi örm. magyarság létszámát kb. 12 ezerre tették. 1930: még 240 örm. anyanyelvű és 1155 örm. nemzetiségű lakost tartottak nyilván, 1977: már csak 82-t, akik azonban nem beszélik őseik nyelvét, de néhány idős ember még az ezredfordulón is tudott örm-ül. Az örm. Miatyánkot még sokan ismerik. Szám L.

Szongott Kristóf: A magyarhoni örm. családok genealogiája. Szamosújvár, 1898; hasonmás kiadás (1992) - Korbuly Domokos: Az örm. kérdés a m. közvéleményben. Bp., 1942. - Arménia 1992. I/1, 1. (Sáska J.) - Erdélyi Örmény Gyökerek 2003. VII-VIII:22. (Jakits A.), 32. (Gáspár B. Á.); IX. 23. (Caibus I. É.) - Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc örm. hősei. Bp., 1995. - Kedves Gyula: Czetz János, a szabharc legifjabb tábornoka. Bp., 1996. - Szimonján, A.: A mo-i örm. sajtó XIX-XX. sz. tört. Bp., 1996. - Horváth Z. Gy.-Gondos B.: Áni, az ősi örm. főv. és m. vonatkozásai. Bp., 2003. (161 színes fotóval)