Magyar Katolikus Lexikon > Ö > öregek


öregek, presbiterek (lat. senex, gör. preszbüteroi; a pasztorális leveleket kivéve mindig többes számban!): 1. az ősegyházban a helyi egyházak elöljárói; testületet alkottak (ApCsel 11,30; 14,23; 15,2.4.6.22; 16,4; 20,17; 21,18; 1Tim 5,17: papok; Tit 1,5; Jak 5,14; 1Pt 5,1). Az ~ cím gyakorlatilag még nem volt azonos a mai papokéval (ellentétben a →püspökkel). →hivatal - 2. →Szent János második és harmadik levelében az „öreg” a szerző maga. - 3. Jel 4,4.10; 5,5-14; 7,11-13; 11,16; 14,3; 19,4: az ~ (→huszonnégy vén) mintegy mennyei szenátust alkotnak Isten körül (Dán 7,9; Iz 24,23), részesednek az uralomban (arany korona), a mennyei liturgiában papi szerepet töltenek be, és érdeklődnek az ember sorsa iránt (Jel 7,13; 11,16 stb.). Lényüket és szerepüket nehéz meghatározni, ugyanígy számuk értelmezése sem könnyű. Egyesek a 24 papi osztállyal hozzák kapcsolatba (1Krón 24,7-18; ZsidTört 7,14.7), és így az emberiség „átváltozott” (megdicsőült) képviselőit látják bennük. Mások szerint a 24-es szám a babilóniai mitológiába (24 istenség) nyúlik vissza (2x12 csillag az állatkör mindkét oldalán), s az ~ a szerző elképzelésében, ill. szándékának megfelelően angyalok. R.É.

BL:1369.